Csütörtök este portugál-svéd vacsi Pedróéknál :) nem voltak kétségeim afelől, hogy ebből minimum egy közepesen jó házibuli kerekedik majd ki - ezen elvárásomban nem is kellett csalódnom, megérzéseim hajszálpontosnak bizonyultak.
Fél 9-es érkezésünkkor szerencsére nem csak a konyha volt tele emberekkel, hanem még a fazekak is: egyikben a szintén várható svéd húsgombóckák, nyami szószban, a másikban kísérőként Pedro tojásos-tonhalas-olivabogyós krumplija. Desszertnek meg vittem pár madárlátta TúróRudit :) Ott volt Michal is, tudjátok, az amcsik hiper-lelkes koordinátora, akivel mindig nagyon feldobott beszélgetéseket lehet folytatni arról, milyen elképesztően fantasztikus élmény az Erasmus - ezt most sem hagytam ki, hengulatfokozóként mindig kiváló. Miképpen a portugál vörösborok is.
Végül azért csak arra jutottunk 3 óra magasságában, hogy eltávozunk. Nekünk Márkkal, lévén egy irányba lakunk, az éjszakai buszozás előre sejthető hatalmas örömei jutottak - volna, ha nem vagyunk kishitűek, és hajlandóak vagyunk még 1 percet várni a megállóban. Ehelyett azonban a (K*VA HOSSZÚ!!!) most Poniatowskiego-n (de asszem, máskor is így hívják  ezt a hidat ;), sétálva húzott el mellettünk a vidám kis Ikarus... (a fényképgépet kivételesen otthon felejtettem, úgyhogy no buli-kép)
 
***

Ma megint voltam a parkban, hogy kicsit megmozgassam a szobai üldögéléstől elgémberedt testemet és lelkemet (hajjaj). A vágyott célt majdnem annyira sikerült megint elérni ezúton, mintha úsztam volna egy jót :) (Az majd hétfőn jön, asszem).
Pláne, hogy még egy lovardát is találtam!
Meg annyira jó látni, hogy az embereknek milyen fontos a természet közelsége, még ha ilyen "városi" módon is: nagyon sokan sétálgattak itt ma is, sok-sok kisgyerekkel (és rengeteg anyuci lehetett ma szabadnaos, mert többnyire apuval voltak :). Láttam egy nőt, aki kinyújtott karral állt egy bokor mellett, és a tenyeréből ettek a madarak. Egy mókus meg odajött hozzám, és nem várta meg, míg leguggolok, és esetleg adok neki valamit a kezemből: felmászott a nadrágom szárán! Legközelebb viszek is nekik diót, bár gondolom, nem éheznek...
Képek: picasaweb.google.hu/simon.sari/0315

***

Épp most hívott Patrick, hogy menjek Aniáékkal bulizni. Azt hiszem, inkább maradok... (Azért az nagyon jól esett, amikor hétfőn azt mondta, jó, hogy visszajöttem.)