*
Ritkán vagyok itt Varsóban, azt kell mondjam. De nem vagyok már Magyarországon sem. Asszem, nem vagyok sehol. Jó, a bugyimban, ahogy az én drága Édesapám szokta mondani izgága uncsiöcsimnek, mikor Anyát keresi másodpercenként. De azon túl... és akkor ez még csak a hol. A mikorral meg az van, hogy nem most vagyok. Holnap vagyok, meg a jövő hétvégén, meg júniusban. Esetleg a múlt héten.
A holok meg mikorok igazán jók hozzám though: tisztességgel megdolgoznak értem az ittésmostok. De ritkán hagyom magam.
*
Egy ölben akarok lenni. Egy puha, meleg, illatos, simogató, megnyugtató ölben. Nem akarok jó lenni, sem rossz, nem akarok mosolyogni és beszélni és gondolkodni és várni és akarni sem.
Csak megpihenni egy kicsit, úgy igazán.
Filozofálgatós szöveghez művészkedős képek: picasaweb.google.hu/simon.sari/SzPiaFeketeFehR
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kenéz 2008.05.03. 23:14:46
De nem akarom elviccelni. Szentimenti hazavágyós hangulatra egy ellenszer az lehet, h tudatosan az "ittésmostra" koncentrálsz: lágy tavaszi szellő, csicseregnek a madarak, megnéznek a pasik az utcán, lassan (!) enni egy finomat... aztán csak eljön a holnap és talán jobb lesz. Nem, nem oldódik meg, csak jobb lesz.
gaurxben 2008.05.04. 11:27:08
csak még köríteni is akartam valami filozófikusat elé, de felesleges:
"Amikor verset ír az ember,
mindíg más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.
Amikor verset ír az ember
nem írni volna jó,..."