Node, most itten arról van nagybaszó, hogy szűk 5 napom van még itten.
Megy a leválás ezerrel,
(és a folyt meg köv)
Na, most hogy jól bekavartam, és leelőztem saját magam, folytatom ezt a gondolat.
Először is, már csak 2.5 kb... Elképesztően intenzív ez az uccsó idő. Még szerencse, hogy nem gondolom azt, hogy ez a hely stb miatt van, hanem tudom, hogy azért van, mert mindjárt vége :) Jó lenne megjegyezni ezt az érzést, és jóval többször átélni, "csakúgy" is. Az ún. szürke 7köznapokban. Merthogy ez bennem, bennünk van, nem (teljesen) a helyzet érdeme.
Szerintetek is elég volt a fene nagy bölcsességemből?! Akkor abba is fejezem, bocsi...
Jó, hogy van egy kis időm lezárni magamban a dolgokat. Bár tudom, hogy nem fog teljesen sikerülni, de legalább elkezdtem :)
Ma hajnalban hazajöttem a partyról (igazából elszöktem egész korán, mert kvára nem jött be a hangulat), és lefekvés előtt Yalom Csopterápiáját olvastam... mekkora!! :P
Besorolok azok tömegébe, akik elhomályosult tekintettel és nosztalgikus mosollyal emlegetik ezt a szót: ERASMUS... (nyugi, azért azt nem gondolom, hogy full habostorta volt az egész: de pont ezért...)
Tegnap ráadásul forgattunk népszerűsítő filmet a suliban: mindenki odaállt a kamera elé nemzetének zászlajával a kezében, és a saját nyelvén megmondta a tutit, hogy mérjó, és gyere Lengyelbe :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.