It's Warshow-time!

Nem igazán tudtam, hogy mire készüljek tegnap este. Igazából reméltem, hogy találkozunk a többiekkel, azaz, hogy együtt lesz megint a banda - de nem volt konkrétabb elképzelésem... Persze, szerettem volna, ha megünnepelnek, de igyekeztem nem nagyon beleélni magam, nehogy aztán kárhoztassam őket, ha mégse lesz semmi különös :)
Meg azt se tudtam eldönteni, hogy szervezkedjek-e magam. Aztán a helyzet ezen része megoldódott, mert hívott az én drága mentorom, és mondta, hogy megszervez egy talit, 6-kor a Zbawicielán (a tér a szép temlommal tőlem 3 percre). Kissé ködös volt a további terv, és én persze gyanakodtam, hogy valami suskus van a dologban :) De Ania is megnyugtatott, hogy én csak maradjak veszteg, majd ők elintéznek mindent.
Szóval, ott állok 6-kor a templom előtt, szépen kicsípve :) de sehol senki. Egyszercsak, óra 10 körül megjelenik Márk, és megzavarodva közli, hogy hoppá, akkor neki lehet, hogy a Centrumba kellett volna mennie (?!). Én persze megnyugtató mosoly kíséretében közöltem vele, hogy igen, valószínűleg oda kell mennie...(és lőn). Ezek után persze már biztos voltam az összeesküvés tényében :)
Negyed 7 körül érkezhetett meg Patrick, állítólag önhibáján kívül késett ennyit... mind1, én azért örültem neki, meg annak is, hogy először beültünk egy kv-ra beszélgetni egy kicsit. Közben 5percenként telefonált lengyelül, én meg direkt nem néztem oda, hogy ne leplezze le a mosolya :) A kövi zavaros sztori már elvezetett ahhoz a helyhez, ahol vártak a többiek, tortákkal, lufikkal és papírsapkákkal felfegyverkezve :))) úgyhogy tényleg megszervezték!!! De nem csak nekem, hanem Alexnek is (a francia lány), mert neki meg pénteken lesz a 21. Még énekeltek is nekünk...
Bocs, de most inkább a többiek kattogtatták a gépeket, majd egyszer remélem lesz egy "mindenki megosztja egymással a fotóit"-esemény, és megszerzem őket... azért egy párat én is készítettem:
picasaweb.google.hu/simon.sari/0303

...és akkor már hadd köszönjem meg a sok kedves gratot Otthonról is ezúton!!! Nagyon jól esett, hogy éreztem, gondoltok rám.

Amikor felébredtem ma reggel (persze megint volt vagy 6 óra...), csak a sokadik dologként jutott eszembe a szülinapom. És akkor azon gondolkodtam, hogy most vajon miért nem érzem azt a kellemes kis izgalmat, meg örömöt, amit egyébként ilyenkor érezni szoktam. Valahogy most nincs bennem annyira az a nárcisztikus vágy, hogy ünnepeljenek... vagy: az a sokkal inkább követelőző vágy van bennem, hogy őszintén ünnepeljenek - és nem tudom, hogy ezt itt mennyire fogják nekem kielégíteni :D
Ja, meghát könyörgöm, már így is elegem van az izgalmakból - vannak azok folyamatosan, szülinap nélkül is.

A hétvége maradék része (úgy értem, mióta legutóbb írtam - azaz a vasárnap tulképp) viszont egész nyugisan telt, már ami a hangulatomat illeti. Délután "mentorosdit" játszottam Lindával - ugyanis neki sajnos nem volt olyan szerencséje a saját lengyelkéjével, mint nekem Patrickkal, a csajszi igazából lesz*rja :( (pedig egyébként nagyon aranyos, meg jófejnek tűnik, de szerintem fogalma nincs arról, mi játszódik le ilyenkor az emberben, ezért nem törődik Lindával az első napokban (sem?), ami pedig a legfontosabb lenne).
Szóval, elmentem érte, bejártuk a város legfontosabb részeit a rondo Waszingtonától (ott laknak 3 percre Pedróval) a rondo de Gaulle-ig (tudjátok, a pálmafás tér), a Nowy Swiat-on végigsétálva a Stare Miastóig, majd a Centrumba, közben dumcsiztunk...ettünk jó kis pirogit ebédre, de olyan soknak bizonyult, hogy még mára is jut belőle :) Jó érzés volt nagyon, hogy tudok neki segíteni, hogy ne érezze olyan elveszettnek magát.
Jól elfáradtam a sightseeing során, nomeg a szél elleni küzdelemben - de este még várt a Magyarösszetartás :) Márkkal ugyanis rájöttünk, hogy ha nyugodtan akarunk magyarul beszélgetni, anélkül, hogy folyton kényelmetlenül éreznénk magunkat amiatt, hogy a többiek nem értik (és ők is kényelmetlenül érzik magukat <:), akkor kettesben kell talizni!
Úgyhogy be is ültünk egy kellemes kis kávézóba tőlem 5 percre (5! öt!!! :))), és beszélgettünk egy jót édes anyanyelvünkön.
Hazaérve már tényleg nagyon nyomi voltam, de még olvastam egy kicsit - egyre jobban tetszik a Rien ne va plus :)
ÉS MÁR CSAK 3AT KELL ALUDNI!!!

Ami azt illeti, egyelőre nagyon nem kényeztet el... nézzétek meg, ilyen időt jósolnak ide nekünk a jövő 7re:
(ezt most valahogy nem tudtam belinkelni, úgyhogy be kell másolni a böngésző címsorába)

http://www.met.hu/omsz.php?almenu_id=weather&pid=elorejelzes&pri=1&mpx=0&kps=1&tfi=0&dti=0&sm0=14&sm1=1

Elég gáz...
Hasonló okból kifolyólag kellett távsegítséget nyújtanom szegény síelőknek, hogy találjanak valami olyan helyet, ahol nincs hurrikán :(

Viszont kiizzadtam magamból a 6 fényképet a Cross-cultural psychology órámra! Az volt ugyanis a feladat, hogy ragadjunk meg fénykép formájában 6 jelenséget, ami kulturálisan ismerős, ill.idegen számunkra. Ne tudjátok meg, hogy ez mennyire nehéz feladat!!! Már több napja gondolkodtam rajta - pláne, hogy nem lehetett 2 kép ugyanabból a kategóriából... (pl. testbeszéd, szimbólum, hős, rituálé)
Végül ez lett a gyűjtemény:
picasaweb.google.hu/simon.sari/Assignment1
Kíváncsi leszek, hogy tetszik a tantónéninek.
Ja, jövő 7re meg "Intercultural iterview"-t kell készíteni - igen, valakivel, aki kulturálisan idegen számomra... valszín Adammel, a főbérlőmmel beszélgetek majd a melegek identitásáról!

Húú, és ma voltam úszni! Minden ilyen alkalommal rá kell jönnöm, hogy ez milyen hihetetlenül jó hatással van a hangulatomra... (az viszont nem, hogy egyúttal elvesztettem az esernyőmet, pedig ha valamikor, most nagy szükségem lenne rá :(

És elvittem a többieket egy magyar étterembe! Kicsit gyanús volt már a szórólap alapján (amit egyébként fent említett tantónénitől kaptam :), hogy ez nem lesz teljesen autentikus, de gondoltam, egy próbát megér. A mérleg végül egész jó: pörkölt galuskával - 5*, kolbászos lecsó - 5, csirkepaprikás és töltött paprika - 4, viszont a hortobágyi - 2, (paradicsomos szósszal és ugyanazzal a töltelékkel kb., mint a töltött paprikában??? nooormális?)...
és sör is csak lengyel volt.

Bocs, ma kicsit töredezett vagyok úgy látom <:)
(vagy nem kell bocsánatot kérnem itt sem? Patrickkal ugyanis szerződést kötöttünk, hogy ezentúl egyikünknek sem kell mentegetőznie vagy aggódnia semmi miatt, amit csinál - eleinte állandóan ezt tettük, de aztán megegyeztünk benne, hogy ebből elegünk van ;)

Amint az már a címből is látható, megérkezett kis e-csapatunk utolsó tagja, Linda Svédországból. Vasárnap estig lehet tippelni, hogy mit jelent a cím! :) Vasárnap este leleplezem.
A csajszi egyébként teljesen készen van. Pedróval fog együtt lakni, és a lelkes laza portugál teljesen beizgatta, hogy milyen isstenkirály a kecó - igenám, de déli, egyetemista mércével mérve... én is voltam ott, hát az az oldschool bérlakás nyekergős parkettával, linóleummal, bár tágas terekkel és hatalmas erkéllyel, de a lelakottabb fajtából. Szó, mi szó, Linda erre csak annyit mondott nekem, mikor már pár sör magához térítette az első döbbenetből (azaz eléggé becsípett ;), hogy "én Svédországban egy 4000 Eurós ágyban alszom a pasimmal!!!" asszem, annak ellenére, hogy a partiarc-ságban versenyre kelhet Pedróval, azért ez nem lesz egy egyszerű együttélés...
Le lettem szavazva, de azért elmesélem nektek, hogy mi jutott eszembe ma hajnalban, miközben hazafelé sétáltam a hideg éjszakában - mivel hatan voltunk Patrick kocsijára, és én voltam a legjózanabb/legbátrabb/legközelebb lakó... Szóval,  szerintem az van, hogy átverés volt azon aggódni, mi lesz velem nélkületek 4 hónapig. Ami rosszabb, az az, hogy azokat, akiket ebben a 4 hónapban megszeretek, majd itt kell hagyni "mindigre"... Ezek szerint tegnap éreztem igazán először, hogy fájni fog valakit is itthagyni.
Képek: picasaweb.google.hu/simon.sari/0228
(mostantól a feltöltés dátumáról fogom elnevezni az albumokat, mert kezdem elveszteni a sorszámozott napok fonalát...<:)

Igen, mélyen tisztelt publikum, sajnos ezzel kell borzolnom a kedélyeket. Legalábbis ami a sajátjaimat illeti, elég erőteljesen ki voltak téve nagymértékű borzolásnak ma...
De hadd kezdjem rögtön a befejezéssel: úgy látszik, a túl mélynek tűnő kátyúból is van kiút. Ugyanis most itt ülök, lelkesen, ahogy szoktam, és írom ezt a kis szösszenet. Nyugodt vagyok, már-már derűs, de mindenképpen jóllakott (éljen a joghurtos hal :) - és ezen állapotok mindegyike tűnékeny ritkaságszámba megy manapság.
A dráma amúgy egy nagy csomópont köré gyűlő további kis agyb*szó apróságok egyvelegéből adódott - a csomópont A Hiány: akit nem pótolhat itt senki és semmi, a telekommunikáció is csak némiképp, valamint önmagam is csak silányan vagyok képes pótolni magamban :( Szép dolog (lenne a plátói) szerelem.
Az apróságok meg olyan dolgok, amik valszín amúgy is bosszantanának kisebb-nagyobb mértékben, de nem kerülnék tőlük a padlóra. Végülis a villamosközlekedés csak marad mindig olyan, amilyen, az internet errefelé szintén illékony jelenség (az is természetesnek vehető, hogy sem vezetékről, sem wifi-verzióban nem működik ugyebár sehol), az meg, hogy a Saturnban kizárólag a webcamek alól hiányzik az árcédula, nem több, mint véletlen egybeesés a mai összes pechemmel. És kinek kell egy kóbor kis fából faragott golyócska elszakadt bőrszíjra fűzve, ami most ott hever valahol egy villamos lépcsőjén...?
Hát nekem kellene.
Mindenesetre annyira már feltisztultam, hogy eszembe jut: történtek ma jó dolgok is. Például megvan a diákigazolványom :) Egyre legitimebbnek érzem magam.
Meg az is jó, hogy van egy remek órám egy elragadó hölggyel az interkulturális kommunikációról.
És az is jó, hogy ma kaptam egy kedves, szívből jövő vigasztalós ölelést (thanks to Matt:), pedig ki se derült, mi bajom van, és mekkora.
De az a legjobb, hogy közelebb jött ma az alagút (ugyan csak ideiglenes) vége 2 teljes héttel :)
Fura, hogy milyen szinten kétségbeestem attól a gondolattól, hogy a ma estét esetleg internet nélkül kell töltenem!!! Nagyon sokat jelent nekem, hogy ezúton igen erős és folytonos kapcsolatot érzek veletek és az itteniekkel egyaránt. Enélkül elveszettnek éreztem magam...
Nohát!
Milyen az új sztájl? Pörgés helyett elmélkedés, vidám internessönel arcok helyett vájkálás Sariban. Nincs idő a fájdalomra helyett Saridon :D

Kedves Olvasóim,

remélem, elnézitek nekem ezt a kis pauzát, és nem mondtok le rólam végleg <:)
Én is igyekszem ugyanezt tenni a bloggal :)
A helyzet röviden az, hogy elkezdődött a suli, viszont a partyk is folytatódnak, úgyhogy alig vagyok itthon. Ez a jó amúgy: hogy van mit csinálni...
Szóval, amint tudok, írok Nektek megint!

Addig is, áthidaló megoldásként (hogy ezzel világítsam meg ezt a terebélyes képzavart :) kapjátok a legfrissebb képeket:
picasaweb.google.hu/simon.sari/Dzien1012

Újdonság, hogy a feliratok angolul szerepelnek - megadtam magam a protestáló tömegeknek, akik lelkesen kísérik figyelemmel az újabb és újabb képeket saját magukról :)
Ugye, megértitek: nem jó érzés nekik, ha nem tudják, mit írok róluk széles ez interneten...

(mese coming soon)
Képek: picasaweb.google.hu/simon.sari/Dzien9

...akarom mondani, tegnapról nincsenek képek. Egy árva darab se!
Ugyanis napközben pihenőnepom volt :) délig aludtam, muszáj volt, mert már elkezdtek látszani a szemem alatt a karikák, és ezt már azért mégsem engedhetem meg magamnak! :P
Kint tombolt a szél, én meg csak kuckóztam. És mivel semmi kedvem nem volt az esti bulihoz, viszont a többiekkel szívesen találkoztam volna, hipp-hopp összetrombitáltam egy vacsit abba a Sphinxbe, amiről már láttatok fotókat. (Ez már csak azért is praktikus volt, mert nem nagyon van kedvem bármit is enni, pláne főzni csak úgy magamnak...)
Szóval, végül csak 3an lettünk (Patrick, Pedro&jómagam - éérted, már csak +1 pasi hiányzott a kedvenc összetételemhez ;), nagyon kellemesen megvacsiztunk együtt. Én valami gombás resztelt máj-szerűséget ettem a szokásos salikkal&sült krumplial, issteni fini volt (www.sphinx.pl/community/meals.php)- na jó, OK, érdemes kivárni, amíg az ember tényleg éhes :) A végére befutott Marika is, Pedro mentora, és együtt csatlakoztunk a töbiekhez, akik a tegnapelőtti vízipipás helytől nem messze ültek be egy pubba. Örültem, hogy ott találtam Márkot is, jó, hogy így bevonódik a társaságba! Meg nem mellesleg nagyon jó, hogy élőben beszélek valakivel magyarul (hey, OK, azért a skype is egy jó dolog ;)!
A hely egyébként nagyon tetszett: kicsi helyiség a pinyóban, vörösre festett falak&plafon, diszkógömb forog, úgyhogy pia nélkül is kész a beszédült, kellemes állapot :D
Kis beszélge&söröcske után távoztunk a sofőrömmel (természetesen megint hazafuvarozott), akinek tartottam egy rögtönzött puszi-tanfolyamot. Hőbörgést abba lehet hagyni ;) csupán arról van szó ugyanis, hogy a lengyeleknél egy db baráti puszit adnak, méghozzá egymás jobb orcájára. Nálunk meg ugye kettőt szokás, ráadásul bal oldalon kezdjük szerintem általában (nem is beszélve a középiskolás 3-4-stb puszilkodásról). Úgyhogy most tisztáztuk ezen kulturális különbségeket :)

Akkor már a cím kontextusba helyezésével kezdem: az Erasmus-pályázatomban a spanyol riviérán található Almeriát írtam az első helyre...
Az EuroDinner, amit a Warsaw University of Life Sciences-es e-diákokkal együtt tartottunk az ő elképesztő méretű campusuk egyik legtávolabbi épületében, nem indult valami jól. Elveszve éreztem magam a rengeteg kaja és ember között, pláne, h legtöbbször nem lehetett tudni, ezek közül melyek és kik tarttoznak össze... de azért kóstoltam nagyon finiket. Az egyik kedvencem a törökök "kompakt-vattacukra" volt (az egyik képen a kis fehér kockák :). Már nagyon tervezgettük is, hogy indulunk tovább együtt, amikor a török srácok elkezdtek táncolni a terem közepén! Nagy élméyn volt nézni őket! Aztán egy-egy szám erejéig mások is csatlakoztak - természetesen Tarkan cuppanósaira én is megmutattam, mi a magyar virtus! :D ...majd hirtelen, mintegy varázsütésre körberendeztük a székeket, beült két spanyol srác, egyikük gitárral, másikuk egy fa dobozon, ami egyfajta kongaként funkcionált, és különböző, nagyon hangulatos dalokat kísértek, amiket sokan énekeltek mások is. Az egyik török srác is beszállt dobolni, hát az valami zseniális volt!!! Ezután "férfias játékok" következtek - sajnos, képeket erről nem csináltam, mert a tánc miatt eltettem a fényképgépet. Szóval, ezen játékok leírása itt és most túl körülményes lenne - a lényegük erő- és ügyesség-demonstráció, valamint közösségi have-fun volt :)
Összességében tehát egy hangulattalan teremben, minden előkészítés nélkül akkora fílinget teremtettek, hogy én csak bámultam, és hagytam, hogy magával ragadjon. A vérükben van!!!
10-kor a biztiőr lefújta a bulit, úgyhogy szétszéledtünk. Mi a szokásos összetételben a Centrumba mentünk, útközben érdekes részleteket tudtam meg Marysiától a Varsói éjszakai életről.
Konkrétan nincs olyan szórakozóhely, ahová csak úgy bárki bármikor bemehetne...a legtöbb tincitánci hely sznob: válogatás van, és csak akkor engednek be, ha minimum egy Gucci van rajtad (ez komoly). Persze vehetsz egy Guccit a turiban ecélból, de akkor a társaság még mindig nagyon gáz, a piákra meg ráfizetheted a Ralph Lauren-gatyádat. Azaz, az egész éjszakai Varsót a juppik uralják. Let's go to Cracow rather!!! Éljen a Buddha Bár Krakkóban!!! - minden "normális" lengyel fiatal Krakkóban szeret bulizni...
És ahhoz képest, hogy mennyien szeretnének beférni, iszonyú kevés beülős/sörözős stb hely is van Varsóban.
Továbbá, ha van is jó hely, csomószor zártkörű partyk vannak, ha sokan akartok menni (értsd: 5-6 fő felett...), foglalni kell előre. Ja, és állítólag a legjobb helyek az ún. gay-friendly-k, azaz, ahol nyugodtan bulizhatnak melegek is - ott jó a zene, jófejek az emberek, és biztonságban vagy :)
Amikor végre sikerült beülnünk egy vízipipázós helyre, 5percenként hangsúlyozták a lengyelek, h felfoghatatlan szerencsénk volt, hogy találtunk kilencünkre egy négyfős asztalt... A másik, amin ledöbbentem, amikor lazán (ahogy szoktam, ismertek) átsétáltam a piroson: Marysia figyelmeztetett, hogy ha ezt egy rendőr látta volna, már készíthetném is elő a potom 250 zlotymat!!! Szóval rend van itt, kérem. Meg egyébként pontosak is nagyon a lengyelek: ma 17:20-ra beszéltük meg a talit a szokhelyen (H&M:), ami eleve fura, de én odaértem kb. 23-kor, és az ott lévő 4 mentor teljesen készen volt, hogy hogyhogy nincs ott még senki :)
Képek: picasaweb.google.hu/simon.sari/Dzien7

Ez a gyöngyszem a legújabb kedvencem! Muszáj volt megosztanom veletek :)
Mélyen tisztelt (Hölgyeim és) Uraim, lehet versengeni a kegyeimért a "hét legjobb Sari-vicce" cím elnyerése érdekében! (a cég dolgozói és azok családtagjai, valamint Márk ki vannak zárva a nyereményjátékból! ;) Jelenleg Lóci vezet...
Ma még nem történt semmi olyasmi, amivel drága figyelmeteket le kívánom kötni. Viszont mindjárt indulok a "Traffic Lights" partyra - pirosban, of course! Ugyanis a színek a párkapcsolati mikénthogyanra vonatkoznak, ha értitek, miről is van itt nagybaszó! (Ha nem, akkor is ;)
Úgyhogy további képek majd holnap...
Ja, és köszi a kommenteket! Jó tudni, hogy VAGYTOK odaát :)

Ezt a Sari-viccet úgy értettem, hogy olyan vicc, amiről tudjátok, hogy nekem tetszene!

Szóval, buli a Cool de Sac-ban.
Korábban taliztunk, hogy még megigyunk egy sört - kb. az ötödik helyre sikerült is beülni. Tökjót söröztünk-beszélgettünk; pozitívan csalódtam Márkban, akit az otthoni e-levelezőlistán ismertem meg, és most kiderült róla, h nagyon jófej!
A klub maga egész jó volt, pincehelyiség egy kisebbfajta kastélyban. A zene sem volt olyan borzasztó, néha még olyan számokat is játszottak, amikre mi szoktunk táncolni a házibulikon...NA EZ AZ!!! Uraim, drága táncpartnereim, I missed You so damned much!!! Még ha akad is itten féfiember, aki táncra adja a lábát, senki nem képes egy nőt istenigazából megtáncoltatni :((( vérzett a szívem, hogy nincs ott Peti, Lóci, Ati, Laci, és még folytathatnám... akikkel a legjobb táncolni! :)
Végül egyébként nem volt túl sok jelentősége ennek a színes dolognak a bulin.
Imádom, hogy 10 percre lakom gyalog a Centrumtól! Ez nagyban megkönnyíti az éjszakai hazajutást...
Képek - már az esti buli-adaggal bővítve!
picasaweb.google.hu/simon.sari/Dzien6

Fontolgatom, hogy profilt váltok, és átalakulok fotóbloggá... ugyanis kezdek rákapni a fényképezésre, viszont ezzel együtt kezdek egyre jobban rákapni a többiekkel való lógásra is - úgyhogy félek, hogy egyrészt nem lesz időm sokatszépet írogatni nektek, másrészt egyre több minden fog velem történni, amit egyszerűen nem lehet mind leírni!!! Már így is aggódom, hogy visszarettentelek benneteket az olvasástól ekkora mennyiségekkel <:(
Kíváncsi leszek, hogy meddig fog tartani még a reggeli depresszió időszaka. Ugyanis tegnapelőtt, és tegnap este meg pláne azért már viszonylag jó kedvem volt, nem szomorkodtam - DE tegnap és ma reggel elég borúsan ébredtem... elkezdődik a nap, és én egyedül ébredek fel, stb... és ma este is nagyon fel vagyok dobva, hátha most kitart reggelig!
A mai nap eseményeit láthatjátok a képeken - az egyetemen taliztunk a srácokkal, körbejártunk, a délután hátralévő részét pedig különböző vendéglátóipari egységekben töltöttük fini kajákkal, sörökkel és jó hangulatban :)
Na ja, azért ma már szó esett a tanulmányainkról is: kaptunk kurzuslistákat, amikből válogathatunk; ezt megkönnyítendő az első 2 hétben "megkóstolgathatunk" bármit, ami tetszik, és csak ezután kell majd lefixálni, melyikeket akarjuk ténylegesen felvenni.
Ááá, és már túlságosan is hozzászoktam az angolhoz: napközben csomószor azon kapom magam, hogy tervezgetem, mit fogok írni ide - de angolul!!!
Jól van, akkor most szoktatásként a rövidebb bejegyzésekhez be is fejezem. Schlaf schön, tra:um gut! :)

Mai képek:
picasaweb.google.hu/simon.sari/Dzien5

Ééééés eljött az, amitől a megváltást vártam: találkoztam emberekkel!!!
(nem elfeledve ennek azt a részét sem, hogy az otthoniakkal is jókat beszélgettem délelőtt :)
Amcsikkal, törökökkel, egy franciával és egy portugállal, meg persze lengyelekkel... ez kellett nekem! A neveiket még nem mind sikerült megjegyeznem, de szinte mindenkivel váltottam egy pár szót, aki eljött a mai városnéző körútra.
A vezetőnk állandóan mentegetőzött, hogy jajj, milyen ronda most Varsó (merthogy eklektikus, stb), de csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, milyen gyönyörű volt a háború előtt! Csukott szemmel várost nézni, nooormális?! ;) Egyébként sztem erre max. az amcsik miatt volt "szükség" - semmivel nem eklektikusabb vagy rondább, mint Bp, úgyh én nem találtam ebben semmi szokatlant.
Vicces, hogy mennyire próbálok sztereotipikusan gondolkodni ezekről a srácokról - nem tudom, vajon tényleg belőlük adódik-e, de elég jellemzőnek találom őket a nemzetükre így kinézetileg.
Az amcsik egy másik csereprogram részeként vannak itt, a következő félévet meg Debrecenben töltik majd: Európai kombó :) na, az ő koordinátoruk a legnagyobb arc - folyamatosan dumál, lelkesedik, kérdez, stb... és elolvad attól, h magyar vagyok, természetesen erasmusos nosztalgiából kifolyólag (Belgiumban magyar lakótársai voltak).
Hú, nagyon nehéz most összeszednem magam, nagyon begyorsultam ma :)
Eszembe jut a mai napról egy szösszenet: beszélgetünk Marysiával (ESN-elnök) a többiekre várva az egyik kisebb utcában, egyszercsak arra jön két csövi (eddig nem találkoztam eggyel sem), és Marysia névtábláját látva az egyik elkezd énekelni valami dalt, amibe beleszőtte a nevét...haláli volt :) aztán mikor befejezte a dalt, odébbált...
A másik kedvencem ma a kaucsukfa volt a varsói egyetem kertjében: gyerekek, ez akkora poén! PUHA a kérge, be lehet nyomkodni egy ujjal! Ez a campus egyébként nagyon hasonló a bp-i Műegyeteméhez.
Meg végre ettem pirogot, és külön büszke vagyok rá, hogy magam rendeltem, kizárólag lengyel szavak felhasználásával! (na jó, kellett egy kis segítség, mert az árat nem értettem szóban<:)
Kiderült az is, hogy itt a mobiltelefon-kikódolás nem olyan hűde-illegális (az aluljáróban csomó GSM-boltra ki van írva) meg bonyolult, de még csak nem is drága (1400 Ft!) dolog! És mivel a welcome-packünkben kaptunk egy itteni sim-kártyát, a saját telefonomnak is szüksége volt e műveletre, mert ha mindannyiunknak ilyen számunk van, olcsóbban tudjuk hívni egymást, meg ingyen sms... Megint sikerült pont a jó emberrel beszélnem: Marysia eljött velem a Centrum aluljárójába, és pikk-pakk el is intéztük! :)
Már este lett, mikor elindultam hazafelé, lesétálva inkább a pár villamosmegállónyit - és rájöttem, hogy elkezdtem élvezni az ittlétet...
Viszont megint jól elfáradtam. Hozzá kell szoknom ehhez a pörgéshez - és hol vagyunk még a 100%-tól??
Képek:
picasaweb.google.com/simon.sari/Dzien4

Az imént rájöttem, mi a honvágy legerősebb ellenszere per pillanat nálam: a kezdődő totális kimerültség... egyszerűen hihetetlen, hogy még csak kettőt aludtam itt, Varsóban. Annyi minden történt érzéseim szerint, mintha egy hét lett volna.
Ma pl. szintén nem tudtam aludni reggel az izgatottságtól, úgyhogy nem léptem túl szerintem a 6 órát... (mint ahogy kb. csütörtök óta egyáltalán)
A délelőttöt intenzív neten lógással töltöttem (ha ez olimpiai szám lesz, nevezek - bár tudom, Janó vinné az aranyat) - beszélgetések, webalbum-faragás, azaz tulképp otthon voltam in Hungary :)
Vártam, hogy hívjon Patrick, és menjünk az egyetemre! Így is lett dél körül, és hát gyerekek! Na, ez egy európai egyetem, mit mondjak. A képekről nagyjából lejön, miről beszélek sztem. Ja, a hátsó fertály ugyan az épülethez tartozik, de még nem újították fel - koleszt terveznek bele.
Megkaptam Martától, a Bureau of International Affairs Erasmusos ügyintézőjétől a kis kezdő pakkomat, és nagyon boldog is valék vele (mind a csomaggal, mind Martával, ő is aranyos, segítőkész :)!
Majd dumcsi, KV (itt mindenhol lehet barna cukrot is választani, ilyen kis papírcsomagocskában is, tök jó), ebéd a kínaiban a vár alatt, némi kajavásárlás otthonra, és IKEA!
Ugyanis kitaláltam, hogy ha asztal nem is, de azért valami kényelmes szék elférne még a szobámban, úgyhogy be akartam szerezni egyet. Természetesen megint sofőrrel mentem, de szerintem nem mérte ő fel előre, mire vállalkozott, egy nővel bemenni egy ekkora bevásárlóhelyre...<:) persze én abszolút csak a célra koncentráltam ám!
Úgyhogy viszonylag gyorsan meglett a kis drága (amúgy nem volt drága), de az örömöm nem teljes, mert összeszerelés közben sikerült megszaggatnom kicsit :( és persze ahhoz türelmetlen voltam, hogy félbehagyjam, és megvarrjam a huzatot. De kényelmes - és ez az első bútordarab, amit életemben vásároltam saját magamnak!!! Szemetesnek való nem volt, az olvasólámpát meg elfelejtettem.
Sofőröm elég szótlan volt hazafelé, ami engem is picit borongósabbá tett, de megint felpörgettek a rám váró netes események! Példának okádék kiderült, hogy már holnap elkezdődnek az össznépi erasmusos programok - értsd: minden erasmus-diák (a továbbiakban: e-diák), aki él és mozog Varsóban, hivatalos!!! Úgyhogy mostantól jön az a rész, ami miatt minden volt e-diák a boldog nosztalgia könnyeit morzsolgatja szeme sarkából még 10 év után is...remélem, talizok majd magyarokkal - hiányoznak :)
(Szerintem a fiúk elkezdték nézni a "Csengetett, Mylord?"-ot, amit odaadtam nekik, mert eszméletlen TV-zős vihogás hallatszik a szomszéd szobából :)
OK, Kenéz, ha majd kilátok a saját fejemből, és elkezdem nézegetni az embereket, írni is fogok róluk! DZsé, a srácokat meg Dóri, aki az előző félévben volt ugyanitt ajánlotta nekem - ugyanis az egyik legjobb barátnője, akit itt ismert meg, szintén náluk lakott (konkrétan tegnap költözött ki...)!
Hmm, talán sikerült érzékeltetnem, hogy mitől nincs időm komolyabb kétségbeesésre (remélem, már nem is lesz, vagy nem lesz rá indíttatásom egyáltalán)...
Ja, a mai pár kép itten:
picasaweb.google.hu/simon.sari/Dzien3
Jóéjszakátgyerekek, búcsúzikaFülesmáááraaa (ja nem, Zsebi :)...

...ez is lengyelül van ám!
szóval, most már láthattok néhány fényképet is az itteni kalandjaimról,
mindkét naphoz tartozik album, nézzétek meg :)
(minden nap a blog végére beillesztem az aznapi képekre mutató linket)

...az én házam az én váram - megvan a szobám :)
(kijavítottam a címet Chris segítségével - a szerk)
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokat jelent az, ha megvan az a hely, amire azt mondhatom majd, hogy "megyek haza"... még akkor is, ha azért messze van attól az érzéstől, amit az OTTHON amúgy nekem jelent.
Szóval beköltöztem az "Adam's family"-hez, ahogy magamban becézem - nem kell aggódni, ez simán a főbérlőm keresztnevéből adódik ;) A family pedig Chrisre, Adam barátjára vonatkozik.
Azért ez a nap is nagyon fárasztó volt (hogy kicsit visszakanyarodjunk), a legjobban az merít ki, hogy folyamatosan angolul kell beszélni. Az persze tök jó, hogy Patrickkal mindenféléről jól el tudunk beszélgetni. Ma délben jött értem a hotelhoz, miután reggeltől jól kineteztem magam (menetrend, bankautomaták, térképek...), és elfurikáztunk a belvárosba szétnézni egy kicsit. Sajna nagyon cudar idő volt, nem igazán sétálgatni való, úgyh csak a leginkább turistaként-kötelező helyeket néztük meg - amiket már ismerősként köszöntöttem, és ez jó! Pl. felmentünk a városfalra, ami az ún. Óvárost elválasztja az Újtól, és ahol már egyszer üldögéltem gyrost eszegetve :) Bár mindent meg tudnék jegyezni abból, amit Patrick mesél a városról, és hogy merre járunk..!
Csak délután tudtuk megkezdeni a lakásnéző körutat, mégpedig Adaméknál. Tetszett elsőre is a kis lak, de azért meg akartam nézni a többit is, hátha... végül a Prága-negyedben lévőt meg se néztük, mert gyanúsan olcsó volt (300 zl), meg az különben sem túl jó környék állítólag (na ja, a suli is ott van ;). A másik pedig tényleg a központ kellős közepén volt, és annak ellenére - vagy pont azért? -, hogy kevésbé volt barátságos mind a szoba, mind a főbérlő, nagyon tetszett! Tágasabb volt, és milyen izgi már egy lüktető nagyváros szívében lakni?! DE nem akartam rákölteni a teljes ösztöndíjamat, úgyhogy jó sok, Patrick által szorgalmazott és odaadóan végigasszisztált hezitálás után végül úgy döntöttem, megyek a srácokhoz...
Úgyhogy itt vagyok a Chopin-emlékmű tőszomszédságában egy pirinyó, de lakályos kis kuckóban, van nagy szekrényem, nagy ágyam, és sok netem :) Meg azt hiszem, mindjárt lesz egy söröm is :)
Sajnos, egyelőre nem nagyon vagyok rászorulva, hogy lengyelül beszéljek - mindent meg tudok oldani angolul, emit meg mégsem, arra van segítségem... majd azért igyekszem az alap-dolgokat nem elkényelmeskedni az angollal, hanem helyinek álcázni magam :)
Kíváncsi leszek azért, hogy milyenek lesznek a mindennapok egy meleg párral!
(A sörözés jó volt)
Képek:
picasaweb.google.hu/simon.sari/Dzien2

Most már végképp nem ment meg semmi attól, hogy Varsóba utazzak - ugyanis megtörténtnek tekinthető a dolog...
Hadd bocsássam előre, hogy bele kell jönnöm rengeteg dologba, többek között a blogolásba is, nézzétek el nekem, ha az első időkben esetleg nem lennék olyan olvasmányos, mint a Story magazin (vagy Márquez, ízlés szerint). (Aztán meg majd nehogy az legyen, hogy időm nem lesz írni <:)
Asszem, most nincs kedvem nagyon részletekbe menően ábrázolni az előzményeket, inkább kezdek nagyjából in medias res: ma reggel felkeltem, folytattam a pár (kevés alvással töltött) óra után a bőgést és a Kedves ölelgetését, elkészítettem pár szenyát
(...)
és akkor Ő leszállt, én meg ott maradtam a vonaton, és szisszenve becsukódott az ajtó. Tök igazad volt, BAN: a legjobb választás volt vonattal jönni!!! Komolyan, jó volt, h ennyi időt szánhattam az útra. Sokat járt az agyam (ezerrel!!!), kicsit kevesebbet nézelődtem, még kevesebbet olvastam (frissítgettem lengyeltudásomat - tylko kilka slów po polsku. Czy sa równiez polowania na zubry? ;).
Egy lengyel anyuka ült még a fülkében két kislányával: Sara és Viktoria :) és a 6 óra alatt megettek annyi csokit/kekszet/gumicukrot/bonbont/stb... amennyit én egy hónap alatt se. De, Márk, halál komolyan!
Csak 10 percet késtünk, Patrickot, az ESN-es mentoromat rögtön megismertem a Warszawa Centralna peronján - ő simán elment mellettem :) (megjegyzem, jogos: enyhén gyűrött vagyok...) Elkezdett nekem agonizálni, hogy teljes a káosz, egy órája mondták le a lakást, ahová mehettem volna, de szereztek nekem egy hotelszobát...én már "mindenen túl voltam" lelkileg, úgyhogy angyali mosollyal nyugtatgattam, hogy én aztán akármire, és annak minden lehetséges ellenkezőjére fel vagyok készülve :)
Szóval, most itt ülök a 200 (200!) zlotyis kis hotelszobámban (1 zl~70 Ft)... de legalább van wifi...
Na, ennél a pontnál jöhet is a köszönetnyilvánítós rész:
Köszönöm Anyunak és Apunak, hogy anyagilag megtámogatták (=lehetővé tették:) ezt az utat!!!Igyekszem nem (nagyon) visszaélni vele!
Köszönöm csodálatos barátaimnak a szívmelengető búcsúztatásokat, és a kedves apróságokat - nagyon sokat jelent nekem, hogy érzem, amennyire lehet, velem vagytok ebben a vállalkozásban is :)
Köszönöm a Kedvesnek, hogy hozzásegített ahhoz, hogy meg tudjam ezt lépni - azt hiszem, anélkül, ahogy Ő tud engem megtartani és elengedni egyszerre, nem sikerült volna.
Ééés vissza a profán valóságba: kimerült vagyok, büdivonatszagú vagyok, de derűsebb. Beszélgettünk egyet Patrickkal, teljesen rendben van a srác - és úgy tűnik, rendkívül elkötelezett és lelkes az ügyemmel kapcsolatban! Nekem ez így jobban tetszik, mintha pikk-pakk mennének a dolgok, de cserébe mogorva lenne :)
Bemelegítésnek elég is volna...?
Remélem, mihamarabb ismét jelentkezem!
Do widzenia!
Képek:
picasaweb.google.hu/simon.sari/WarszawaDzien1