HTML

It's Warshow-time!

Sari sok különböző, részben ismeretlen okból kifolyólag fél évet Varsóban tölt. Hogy mivel...? Ha ott számomra kiderül majd, veletek itt tudatom :) http://www.youtube.com/watch?v=4ADh8Fs3YdU

Friss topikok

  • gaurxben: Miért szólnálak meg?! Csak látom, ill hallom magamban a gigakávé lötyögését, csobogását, amint a ... (2008.06.10. 21:53) Fíling LIVE :D
  • gaurxben: Jópofa írás! A vége nem is kellett volna így, talán inkább az 1,2,..n,n+1 pontokban elszórva. (2008.06.07. 08:57) Windsurfing trip!
  • gaurxben: miezacsend? (2008.05.22. 15:22) Majdnem felírtam a blogra, hogy...!
  • Sari: úgy érzem, maga gúnyolódik velem, Safranek! >;) (2008.05.07. 10:09) Köszönetnyilvánítás
  • gaurxben: Nekem egyből ez jutott eszembe, csak még köríteni is akartam valami filozófikusat elé, de felesleg... (2008.05.04. 11:27) Meellik az én háellem..?

Linkblog

2009.02.16. 10:31 Sari

1st Anniversary

Most direkt nem olvasom újra a blogot, mielőtt írok megint... Szóval, kedves Olvasóm, helyzet van! A helyzet mégpedig az, hogy egy teljes éve már annak, amikor felültem arra a bizonyos vonatra, és megkezdődött a nagy kaland - ketyegni kezdett a warshowtime órája. Geez! Mi minden történt azóta!

...és ami Erasmus, az pl. az, hogy tartottam kis előadást a PPK-n az élményeimről, amihez készítettem tökjó prezentációt is! :)

Meg az is, hogy egy kicsit átálltam a másik oldalra: Marysia, aki az ESN elnöke volt kinnt-tartózkodásom alatt (láthattátok a képken), Bp-re érkezett egy fél évre! És mivel a magyar ESN... hogy is mondjam... a béka segge alatt van, én segítettem neki lakást találni - ami persze nem volt egy egyszerű menet! De aztán végül minden OK vele, mondjuk, van gyakorlata acculturation-ben :)

Az amcsikkal, akik az őszi félévet Debrecenben töltötték, persze nem sikerült összehoznunk egyetlen randit sem - pedig próbálkoztunk: ősszel meghívtam őket Balcsira, a nyaralónkba (ne menjenek már úgy haza, hogy nem látták a Balatont!!!). Persze végül mind lemondták. Úgyhogy kitaláltam, hogy akkor én látogatom meg őket télen - persze megint csináltam valamit a lábammal pont akkor, amitől nemigen tudtam járni, úgyhogy ez is kútba esett... :( na jó, Sheridannal találkoztam a nyáron, mert pár napot nálam aludtak Josh-sal, a barátjával.

Adammal váltottunk néhány mailt, meg Patrykkal beszéltem telefonon párszor - ez nagyon jó élmény volt, mert teljesen olyan érzésem volt, mintha tegnap láttuk volna egymást, nem hónapokkal azelőtt...!

Ősszel kezdődött a nagy nosztalgia-roham, egyre jobban hiányzott Varsó, az ottani életem, meg néhány barát - el is határoztam, hogy nemsokára meglátogatom őket. A mostani álláspont szerint ez tavasszal fog bekövetkezni - végülis, 1-2 hónapot még kibírok, hogy aztán a zöldbe-virágba boruló Varsót láthassam viszont! :)

Diplomám persze még mindig nincsen, elvileg tavasszal adom azt is be - a helyzet továbbra sem rózsás :/

És ami a továbbiakat illeti? Ki tudja, mit hoz, és mit (kit) visz el a jövő. Változás van, folyamatosan. Talán addig jó...

Szólj hozzá!


2008.06.13. 10:44 Sari

...say goodbye

Kedves Olvasó,

eljött hát az ideje, hogy búcsút mondjak Neked. Köszönöm, hogy velem tartottál életemnek ebben a fontos időszakában, és figyelemmel kísérted ezt az irományt. Remélem, Számodra is érdekes volt, meg vicces, meg elgondolkodtató, és érzelmes, és változatos, és - ha igen, elértem a célom: hasonlóakat éltél át olvasás közben, mint én, mikor mindezt megéltem... Nagyon örülök, hogy "rámnéztél" időről időre, ha hiszed, ha nem, sokat jelentett nekem érezni ezt a jelenlétet.
És igen, tegnap este rájöttem (a puhi ágyon elbóbiskolva a Rien ne va plus befejező sorai után, a Kedvesre várva, Itthon), hogy nemcsak Varsótól búcsúzom - ettől a blogtól is. Ahogy múlik az idő, egyre inkább rájövök, hogy egyik sem könnyű...<:)
Patrick nagyon csöndes volt utolsó este, még meg is orroltam rá, hogy olyan citromba harapott ábrázattal üldögél közöttünk; persze. Ő már tudta, nekem akkor még nem esett le valahogy a tantusz: vége van.
Most meg jönnek a képek, hogy mi minden hiányzik, bizony, édes-bús ez. Valószínűleg így is marad, igaz? Nincs más hátra, mint előre.
Nohát! Jó volt hazajönni.

Szólj hozzá!


2008.06.09. 17:44 Sari

The show is over...

Madonna: Take a bow
www.youtube.com/watch
Queen: These are the days of our lives
www.youtube.com/watch

Képek a szüleimtől: picasaweb.google.hu/simon.sari/WarsawInMyParentsEyes

Képek az uccsó esténkről & a vonatról:
picasaweb.google.hu/simon.sari/GoodbyeWarsaw

Szólj hozzá!


2008.06.08. 11:24 Sari

Hogy mér van ennyi időm írni

Hát azért, mert a tegnapi remek piknikről egy még remekebb, és egyre baljósabb boka-bakival sikerült távozni. Még jó, hogy Patrick megjegyezte a heverészgetés közben, hogy olyan vagyok, mint egy magasra nőtt gyerek. Erre tessék, épp a fűben szökellek lelkesen, nagyokat ugrándozva egyik lábamról a másikra, mikor hopp, ott egy gödör. = hopp, volt egy bokaszalagom :(
Most biztos nagy felismerésekre kéne jutnom azzal kapcsolatban, hogy milyen tudattalan motiváció hajtott afelé, hogy mozgásképtelenné tegyem magam az uccsó két itt töltött napomra. (folyamatban)
Ráadásul a szüleimmel itt töltött két napomról van szó - ugyanis ma reggel érkeztek, meglátogatni engem és megnézegetni itteni életem fontos helyeit.
Ebből az lett, hogy kibotorkáltam eléjük az állomásra, hazabotorkáltam velük, megreggeliztettem & megkvztattam őket, odaadtam nekik a térképemet útitervvel, meg persze némi zlotyit és fényképezőgépet - és útjukra bocsátottam őket Varsó lengyel dzsungelébe... én meg itt fekszem, fagyasztott vegyeszöldséggel a bokámon, és.
És tanulhatnék, akkor már.

Szólj hozzá!


2008.06.08. 11:16 Sari

Szakdoga update

Rájöttem, hogy ezen a fórumon még nem is közöltem a hírt: írásművemet a témavezetőm... hogy is mondjam... továbbfejlesztésre visszautalta. Avagy nem fogadta el. Tehát no védés & no diploma ebben a félévben :(
Gondoltam, csak szólok, ha már az alkotás folyamatába bepillantást nyerhettetek. A gond amúgy természetesen a vizsgálati résszel volt: maga a kutatás is elég gyenge lábakon állt (amiről persze tudtunk előtte is), de még a leírás meg az elemzés se nyerte el se a témavez, se a másodolvasó (drága Sanyi) tetszését. Evvan.
Ez a remek hír fogadott, mikor visszatértem Varsóba a királyos szörfözgetésről... fura, valahogy nem borultam ki nagyon, és szerintem részben azért, mert valahol számíthattam rá, részben, mert rögtön felfogtam, hogy nem dől össze a világ, a maradék részt meg elfojtottam :) Ami a büszkeségemen esett csorba, ugye.
Mindenesetre az elmélet többek szerint megállja a helyét, úgyhogy most az van, hogy megpróbálom összeszedni a lelkesedésemet és az energiámat és a motivációmat, és csinálok végre egy rendes vizsgálat.
Fel nov. 21-re...

Szólj hozzá!


2008.06.07. 11:16 Sari

Fíling LIVE :D

Hősnőnk a már korábban már részben ismertetett otthoni szerkóban (idétlen oldschool ffi szörfnadrág, my boyfriend loves me haspóló, rózsaszín tangapapucs) önfeledten ugrabugrál a konyhában. A szobából különböző, igen változatos színvonalú lányzenekarok danubius jellegű elegye dudorász. A tevékenység amúgy palacsintasütés fedőnéven fut... túró vaníliáscukorral kikeverve, palacsintatészta (vagy legalábbis valami hasonló trutyi) a mixboyban figyel. Tészta serpenyőbe önt - megforgat - fintorog a csomók miatt - tűzre helyez - kitáncikál a tükör elé - gusztusos vonaglást elégedetten nézeget - vajon ki online már msn megnéz - örül verekedős Krisztina szám - palacsinta megfordít - egyet húz a giga tejeskvból (Starbucks from Cologne) - palacsinta kész! És ez így megy egy órán át :)
***
Most megint megtöröm a lendület (gaurxben, egyébként igazad van, megszólhatsz megint ;): szal a palacsintákat a mai piknikre sütöttem. Matt meg a többi amcsik ugyanis parkban igazihamburgerezést rendeznek!!! És én szolgáltatom a desszert. A piálást meg valahogy meg kell oldanunk: ugyanis itt Lengyelhonban igen ferdén néznének ránk a rendőrbácsik meg egyéb törvénytisztelő állampolgárok, ha az alkohólikás butélia felbukkanna egy nyalvános placcon... (bár ki tudja, ma liberális a hangulat: 2kor Warsaw Pride, avagy melegek-leszbikusok-bik meg mindenféle toleráns jófejek vonulgatnak fel-le a városban)
Mindenkinek hasonlóan virágos kedvet!!! Jobban vagyok, mint 4... hónapja ;)

(és már a képekis a piknikről: picasaweb.google.hu/simon.sari/Picnic)

1 komment


2008.06.05. 18:08 Sari

Final countdown

"Édesanyám 50. születésnapjára szeretném kérni..." ;)
Node, most itten arról van nagybaszó, hogy szűk 5 napom van még itten.
Megy a leválás ezerrel,
(és a folyt meg köv)
Na, most hogy jól bekavartam, és leelőztem saját magam, folytatom ezt a gondolat.
Először is, már csak 2.5 kb... Elképesztően intenzív ez az uccsó idő. Még szerencse, hogy nem gondolom azt, hogy ez a hely stb miatt van, hanem tudom, hogy azért van, mert mindjárt vége :) Jó lenne megjegyezni ezt az érzést, és jóval többször átélni, "csakúgy" is. Az ún. szürke 7köznapokban. Merthogy ez bennem, bennünk van, nem (teljesen) a helyzet érdeme.
Szerintetek is elég volt a fene nagy bölcsességemből?! Akkor abba is fejezem, bocsi...
Jó, hogy van egy kis időm lezárni magamban a dolgokat. Bár tudom, hogy nem fog teljesen sikerülni, de legalább elkezdtem :)
Ma hajnalban hazajöttem a partyról (igazából elszöktem egész korán, mert kvára nem jött be a hangulat), és lefekvés előtt Yalom Csopterápiáját olvastam... mekkora!! :P
Besorolok azok tömegébe, akik elhomályosult tekintettel és nosztalgikus mosollyal emlegetik ezt a szót: ERASMUS... (nyugi, azért azt nem gondolom, hogy full habostorta volt az egész: de pont ezért...)
Tegnap ráadásul forgattunk népszerűsítő filmet a suliban: mindenki odaállt a kamera elé nemzetének zászlajával a kezében, és a saját nyelvén megmondta a tutit, hogy mérjó, és gyere Lengyelbe :)

Szólj hozzá!


2008.06.05. 15:47 Sari

Windsurfing trip!

...avagy Sari különböző testrészeinek hányattatott sorsa a Hel félszigeten...
1.: bőr: "A fene se tud kiigazodni ezen a hülye lengyel időjáráson. Esténként be voltam takarva ezer réteggel, és alig bírtam megvédeni a csajt a fagyhaláltól (nem gondolta, hogy a "pokol" ilyen hideg hely is tud lenni...)! Nappal meg egyrészt alig kaptam levegőt valami szűk fekete izétől, amit rámerőszakolt [szörfruha, azaz wet suit - a szerk.], másrészt az abból kilógó részeim vagy leégtek, vagy csak simán csokibarnák lettek... hú, és a hideg zuhanyok!! ááá!!"
2.: izmok: "hirtelen vége szakadt a jó kis városi üzemmódnak: minden nap úgy megmozgattuk a gazdit, hogy ihaj! Még bele is fájdultunk, de nagyon nyami kis lázunk lett :) Dolgoztatott, nyújtogatott minket, jee! Még olyan helyeken is öntudatunkra ébredtünk, amikről eddig nem is tudtuk, hogy ott is van belőlünk... persze az arcon és a nyelőcsőben szokás szerint sokat dolgoztunk, de ez mindig kedvünkre való meló!"
3: hüvelykujj: "őrület! Egyszercsak azon kapom magam, hogy valami folyton iszonyú erővel nekem csapódik!! Be is kékültem rendesen, szerencsére a hideg söröspohár kiürülés előtt jó hatással volt rám. Később rájöttem, hogy a frizbi volt a hibás..."
4: sípcsont: "hát persze, hogy megint én húztam a legrövidebbet, mint rendesen: ez a lökött rámesett focizás közben, amit még poénra is vettem volna a bícs puha homokjában - ha az nem egy alattomos követ rejt :(... így kicsit aggódtam, hogy a plezúr helyét majd szétmarja a sós víz, de szerencsére csak segített :)"
5: gyomor: "előrebocsátanám, hogy nekem általában király dolgom van ebben a testben! De ez a hétvége...! Bőséges reggeli sok ződdel, lengyeles fini ebéd, délután gofri (csak a kv volt sz*r...), este sör minden mennyiségben... mondjuk az éjszakai némileg nyers kolbász kissé gáz volt, de amúgy méégilyeet!"
6: talp: "végre eljött megint a nyári fíling! Levegőzhettem és koszoskodhattam kedvemre! Egész megerősödtem a folyamatos puha-süppedős homok-taposástól"
7: szemek: "annyi csodaszép dolgot juttattunk el Sarihoz, hogy az fantasztikus!! nem is fecsegtetem tovább a kezeket, nézzétek meg ti is a képeket, amiket a digitális kollégával készítettek: picasaweb.google.hu/simon.sari/HelGdanskMalbork

...és ha végre én is szóhoz jutok, elmesélem, hogy ez volt Erasmus-félévem egyik, ha nem a legjobb élménye!!! Mostanra valahogy "beértem", és maradéktalanul tudtam élvezni minden egyes percét ennek az utazásnak, lubickoltam az Erasmus-fílingben, és minden pillanatban JELEN voltam...jee :)
Amúgy ez az út volt, amit a legjobban vártam - és lőn! Szal csütörtöktől vasárnapig a Hel félszigeten nyomultunk, vasárnap délután&este egy kis "maradék-csapattal" bejártuk Gdansk óvárosát&beestünk még Sopotba is. Eltöltöttem életem első éjszakáját egy hostelben (naggyon bejött a móka!!), és végre eljutottam malbork csodálatos várába!

1 komment


2008.05.25. 11:52 Sari

Úton

Ilyen még úgyse volt: most aztán totál útközben írok nektek. Konkrétan a vonaton ülök, útban vissza Varsóba – éppen csodás dimbes-dombos tájakon járunk, minden harsogóan zöld, és ragyogó napsütés teszi még szebbé a látványt. Érdekes egyébként: szombat délután van, azaz a napközbeni vonattal jövök – amikor először vágtam neki ennek az útnak, az is szombaton volt, napközben. Azóta egyszer sem jöttem így… éljen a keretes szerkezet :)
Hölgyeim és Uraim, nemsokára itt a búcsú ideje: bő két hetet töltök még külhonban. Úgyhogy azt hiszem, legfőbb ideje elgondolkodnom azon, mi mindent jelentettek nekem ezek az idők, mert sok olyan fontos elraktároznivaló van, amikről gyorsan megfeledkeznék – de nem kéne (sokkal könnyebb visszaszokni, mint gondoltam volna – már egy hét otthon szinte elég hozzá).
Hm, nem is tudom, mivel kezdjem. Mondjuk azzal, hogy nem sajnálom rettenetesen, hogy vége lesz. Azaz: nem érzem úgy, hogy ebből sokkal többet „ki lehetett volna hozni”. Úgy értem, ha mondjuk valaki más lettem volna, akkor lehet J de én, most, ebben az élethelyzetben elégedett vagyok mindazzal, ami és ahogy történt. Mert kesereghetnék azon, hogy nem használtam ki eléggé az időmet, és pl. túl sokat utazgattam haza – de így volt jó. Nem tudom, meddig fog ez az állapot megmaradni, de most olyan letisztultak a dolgok. Amik megerősödtek bennem és körülöttem, azok azért, amik változóban-alakulóban-folyamatban vannak, azok meg amazért értékesek. Azt sem tudom, hogy ezt a megbékélést annak a megkönnyebbülése hozza-e, hogy vége lesz hamarosan, és mehetek haza – vagy csak a lassú felmelegedésem jele, és most kezdenék belejönni a dolgokba.
És előre szólok, hogy ez a 2 hét előreláthatólag jó sűrű lesz – azért igyekszem majd feltűnni itt néha.

(written about 4pm, 24.05.2008)

Szólj hozzá!


2008.05.18. 22:43 Sari

Majdnem felírtam a blogra, hogy...!

Most pedig olyat teszek, mimmég soha (ld. Black II Black: Úgy vártalak): a jó öreg Budapestről írok nektek ide! Igen, megint itt vagyok... jól van na, de ezelőtt már nagyon rég voltam ám! Egy teljes hónapja. Szóval, gondoltam, ez a blog végülis rólam szól (látjátok, azért tudok én mélyenszántó gondolatokat megfogalmazni ;), meg pláne nektek, úgyhogy belefér egy kis hazai beszámoló is.
Most éppenséggel nem is (kizárólag) a szívügy, hanem a kötelesség szólított: pszichodráma-képzésem kövi alkalma aktuális ezekben a napokban.
Egyrészt ebből a szakmai élményből kifolyólag, de csomó minden más miatt is remekül érzem magam mostanában! :) felszabadultabb vagyok, derűsebb, nyugodtabb (mint 4 éve). Valahogy kiélesedtek az érzékeim: mindenféle apróság is egészen különleges jelentőséget nyer egyrészt, és a fontos dolgok is mind megkapják a maguk helyét, idejét. Például egy régen várt pillantás, és a Duna illata a Gellért után. Egy apró szájacska mosolya a nagynéninek, aki végre kijött a "dobozból". A nevem kimondása elköszönéskor. Cinikus legyintéssel fogadott visszatérő terhes érzések, melyek feloldódnak az elfogadással, helyet adva az egyszerű örömnek és nyitottságnak. Biciklizééés, végre!! Tánc, nagyon.  Egy teljesen a semmiből alakult csodás este. Sok-sok Találkozás. Éhes ujjhegyeim hazatérése a bársony-bőr ismerős tájaira.
Olyan HÁLÁS vagyok.
Hm, hát ez szentimentibb lett a viccesnél, amilyet ma eredetileg írni akartam, de mosmá marad :)

1 komment


2008.05.13. 16:55 Sari

szupeRRR :) - NEWS!

Ismét igen kellemes események akadályoztak meg az utóbbi napok során a blogolásban: nálam járt ugyanis a várva várt magyar "delegáció" :) Számos kedves barátom kirobbanó lelkesedését ugyan csak néhányuk részéről követte tett, de én nekik is maradéktalanul örültem - úgyhogy a Kedvest végül Ákos, Márk és Timi társaságában láttam viszont (majd' egy hónap után!).
Velük együtt magam is egész új oldalairól ismertem meg a várost - jártunk például azon a bizonyos "középeurópalegnegyobb" piacán, amit nemsokára be fognak zárni a stadion felújítása miatt, ami körül terpeszkedik. Igazából nem volt egy nagy flash, szinte kizárólag ruhákat árulnak (jó, jó, azért fel tudnék vásárolni 1-2 standnyit, na :).
Meg voltunk ugratáson - és itt most nem arról beszélek, ami folyamatosan ment egymás közt. Dominika elvitt bennünket ugyanis a suburb-be, ahol is egy barátnője díjugrató versenyen vett részt. Mondjuk a környezet kicsit más volt, mint amire számítottam... de végülis poén volt bemászkálni az erdőn át a sárban a semmi közepén lévő lovardába, és sült kolbászt meg káposztát tolni sörrel - mindezt Timivel együtt körömcipőben és szoknyácskában :) szerencsére azért a nap végül csak kikecmergett a felhők közül, és a kockabálákon ülve megnéztünk 1-2 menet ugratást, meg egy kedves kis estélyiruhás-lovas mókázást.
Hú, és a könyvtár! Ez volt a legnagyobb meglepi nekem: az egy dolog, amit eddig láttam belőle, hogy fém meg üveg meg bowlingozni lehet alatta, meg szép kertje van - de ez mind semmi ahhoz képest, hogy mi minden van a tetején! Hatalmas, zegzugos botanikus kert (pl. mini-orgonával!), és az üvegtetők felett átívelő fémrács hidak, futónövény-kupola, és tökjó kilátás a városra. Nagyon poén - ha egyszer Varsóban jártok, ezt ne hagyjátok ki!
Valamint kiderült, hogy érdemes a Zywiec-hez ragaszkodni: a Park Saski sarkánál ugyanis eme remek ser logójával ellátott napernyők vonzottak minket egy pihire, ezúton megtaláltuk továbbá a város (egyik?) legjobb kebabozóját. Nyamm.
Természetesen a Palac Kultury-ról körbenézegetés, meg az óvárosi vizit kötelező jellegű turista-köreit is letudtuk. Hm, meg a zsidó negyed...;D
Amúgy a lényeg, hogy három nagyon tartalmas és szórakoztató napot (meg rengeteg sört) töltöttünk együtt. Azt is hozzá kell tennem, hogy sajnos úgy tűnik, elszoktam a Cirmos utcai duó embertpróbáló kommunikációs stílusától...<:) emiatt néha kissé nyűgös voltam. Mindenesetre a 3. nap végére már belejöttem egy kicsit: már azon csodálkoztam, ha sikerült egyben elmondanom egy mondatot :)
A fényképezést kivételesen másokra bíztam, így a webalbumot majd lopott képekkel fogom feltölteni e jeles eseményről. Márk már rendelkezésemre is bocsátotta a dokumentációt, egyelőre főleg az ő képeit láthatjátok a picasaweb.google.hu/simon.sari/PNkSd címen.

Szólj hozzá!


2008.05.07. 00:53 Sari

Shiny happy days

Bright side of my life in Warsaw – csak hogy lássátok, hogyan csordogál életem patakja, miközben sír a szám ;)
Szemelvények az elmúlt bő egy hétből. Amiből kiderült, hogy van élet a szakdogaleadás és az EFPSA után is - ez ugyanis kérdéses volt.

  1. Szusizós-kultúrapalotájás-vízipippantós délután Patrickkal. Felhív a srác, aszongya talizunk? Itt van negyed óra múlva… éljen a spontaneitás again. picasaweb.google.hu/simon.sari/PKiN
  2. Felvonulós hétvégi hepaj: Constitution day celebration, május 3. (en.wikipedia.org/wiki/Constitution_of_May_3%2C_1791) Sook-sok emberek kinn az utcán, meg a Saski parkban, a névtelen katona sírjánál. Lovas katonák mindenféle történelmi korokból! Tömeges átruccanás a Lazienkiparkba, végigtrappolva a Nowy Swiaton. Közben lemaradás, vicces-nagy tekerősfagyi-evészetből (nomeg az ahhoz vezető km-es sor végigállásából!) kifolyólag… picasaweb.google.hu/simon.sari/ConstitutionDayCelebration
  3. véletlen este Bartekkel. Nyugi, ne kezdjetek el lázasan kutatni az emlékezetetekben és/vagy a bejegyzések között – ezt a nevet nem fogjátok megtalálni… a hozzá tartozó úriemberrel magam is ezen az estén, és a 35-ös villamoson találkoztam először. Az útbaigazítást további tett követte, pedig minden csak ártatlan villanykörte-vásárlásnak indult. Aztán hosszas társalgás, közös angoltankönyv-vadászat, sorbet-evészet, jazz-hallgatás, olasz tésztarecept, és a jófej nyitott emberek léte felett való örvendezés és harisnyavásárlás követte ezzel a régivágású mókás fickóval, valamint lengyeloktatás (a kiejtésem fikkantása után) és városnézés ígérete (Varsó fikkantását követően :). Mit mondjak, igazán remek élmény volt! Mindenkinek kiutalnék ilyenből heti fejadagot :)
***
Lehet, hogy férfi vagyok?? Élvezettel vedelem a sört, odavagyok a disznó viccekért, megbámulom a csajokat az utcán, és csupa pasikkal barátkozom (stb). Az utolsó csepp az lesz a pohárban, ha elkezdem a tökömet vakargatni!!!
*
Kénytelen vagyok felismerni, hogy vannak előnyei ennek a bizonyos szempontból önálló életnek. Továbbmegyek: olykor képes vagyok élvezni. Mik vannak!
Emberek! Három hónap kellett hozzá, hogy rájöjjek: nem a Varsóban töltött időmról van szó - mikor azon filózom, mithogy kéne még csinálni, mire fecsérelem, hogy működöm benne. Hanem az életemről.
***
Egyébként meg az életkedvem becsületes megtalálójának ezer hála és köszönet! Igéző barna szempárja egyetlen gyöngéd pillantásával már csodákra képes. Még skype-on keresztül is.

Szólj hozzá!


2008.05.03. 22:34 Sari

Meellik az én háellem..?

Most tényleg szeretnék nektek írni valamit, de ebben a pillanatban rájöttem, hogy pont az, ahogyan hezitálok és tipródom ezen, mutatja legjobban a napokban jellemző állapotomat.
*
Ritkán vagyok itt Varsóban, azt kell mondjam. De nem vagyok már Magyarországon sem. Asszem, nem vagyok sehol. Jó, a bugyimban, ahogy az én drága Édesapám szokta mondani izgága uncsiöcsimnek, mikor Anyát keresi másodpercenként. De azon túl... és akkor ez még csak a hol. A mikorral meg az van, hogy nem most vagyok. Holnap vagyok, meg a jövő hétvégén, meg júniusban. Esetleg a múlt héten.
A holok meg mikorok igazán jók hozzám though: tisztességgel megdolgoznak értem az ittésmostok. De ritkán hagyom magam.
*
Egy ölben akarok lenni. Egy puha, meleg, illatos, simogató, megnyugtató ölben. Nem akarok jó lenni, sem rossz, nem akarok mosolyogni és beszélni és gondolkodni és várni és akarni sem.
Csak megpihenni egy kicsit, úgy igazán.

Filozofálgatós szöveghez művészkedős képek: picasaweb.google.hu/simon.sari/SzPiaFeketeFehR

2 komment


2008.05.01. 14:38 Sari

Nem sz*rral gurigázunk

...avagy a magyar delegáció napjai képekben a 2008-as EFPSA congressen :)
picasaweb.google.hu/simon.sari/EFPSACongress2008

A címhez még annyit hogy megoszlanak a vélemények: lehet ugyanis palacsintázni is, esetleg görgetni... már ebből a felütésből is lejön, hogy sikerült a (z altesti) humor, vagy hogy pontosabb legyek, a felhőtlen ökörködés eleddig szinte ismeretlen mélységeibe eljutnunk így együtt Litvániában. Nem a hely szellemét kárhoztatom - szerintem nem tagadhatjuk, hogy mindez színtisztán belőlünk fakadt :) Persze gondolom lelkes és parttalan trágárkodásunknak ideális táptalajul szolgált, hogy a congressen jelenlévő majd' 200 közül csupán 7+1 fő értette  ízes szép magyar szavainkat...

Ha valami értelmes összefoglalást próbálnék kicsikarni magamból (mikor legutóbb próbálkoztam, nekem elég felszínes szövegnek tűnt, bocs, Simon <:) - az EFPSA congress lényege számomra, hogy ez egy igazi nagy AJÁNDÉK volt. Meglepetés, mert a semmiből jött, és az volt Balázs és Attila miatt is, akiket most ismertem meg, legnagyobb örömömre. Megnyugvás is: olyan jó meleg otthon-érzésem volt, a varsói "száműzetésből" partot érve a szívemnek rég kedvesekkel, összetalálkozva a világ különböző szegleteiből az EFPSA "szigetén" :)
Meg persze, ami a congress nemzetközi fílingjét illeti, ahhoz már teljesen hozzászoktam itt Varsóban, úgyhogy tulajdonképpen ez is mintegy ismerős volt.

EGYÜTT. A főtt hajdinás tányér fölött, elcsórt kajaadagon osztozva, a Sidras-os korsó mellett, a nagyonsűrű erdő helyén a faház előtt, régiésúj mindenkikkel találkozva, jópasikat és cukicsajokat stírölve. Vilnius óvárosában városnézés helyett beszélgetve és a puha mohaszőnyegen heverve az égbolton hajladozó fenyőkről elméletileg potyogó tobozok alatt, füves domboldalon hacacárézva, vacogós party-helyen a táncban kimelegedve. Jeges ámde széptiszta tóban csobbanva, németül, angolul és magyarul egyszerre beszélve, egész éjjel zenével a fülben a buszon, közelebb és távolabb, hideg sörtől torokfájva, napfoltot keresve és pirospozsgásan. Sanzonokat énekelve és hallgatva, fényképgépet kattogtatva, mindigmáskor az ágyba zuhanva, nagyokat hahotázva, YouTube-videókra cuppanva, szakmázva és mindennél prájvitebb dolgokat kibeszélve, (szinte) minden szakmai programot ellógva. Szomorúan és aggódva és vágyakozva és felhőtlenül és becsípve, elmélyülve és lökötten és kitudja, és mileszha, de mégis főleg akkorésott.

3 komment


2008.04.28. 23:53 Sari

A lány, akit felszedtek

Szakdogaleadás utáni napon kora reggel. Állok a peron. Tanulom a lengyel-angol kisokosból a számneveket. Már húsznál tartok, és különböző sorrendben is fel tudom idézni őket, de a vonat sehol. Mászkálok fel-alá, a peronról a Hala Glównába és vissza, de a késés becsült ideje egyre csak nő.
*
Az egyik elsuhanó ajtó üvegén át egy csíkos pulcsi - ez akár valamelyikük is lehetne, gondolom. És tényleg: ők azok, megérkezett Bandi és Simon Varsóba! A szakdoga-para miatt nem volt időm nagyon örömködni előre, de a várakozás egy órája alatt a nagy tejeskv szürcsölgetése közben észrevettem, hogy nagyon várom őket :)
Ragyogó napsütésben sétálunk hazafelé.
*
Megtelik a konyha velünk és a bögre a csípős paradicsomlés tejjel, a jónehéz barna kenyérről és saliról nem is beszélve :) Már a szobában punnyadunk, amikor felmerül a kérdés: "Sari, miért nem jössz velünk?" Az első pillanatban képtelennek tűnik az ötlet, de az azt követőkben felsorakozó minden ellenérv pillekönnyű: végül kiderül, hogy tulajdonképpen nincsenek is. Mindenesetre úgy teszek, mintha még nem lennék meggyőzve.
*
Simon meg is lepődik, mikor az óvárosi séta után a buszpályaudvar felé veszem az irányt - vegyünk nekem is gyorsan egy jegyet, nehogy lemaradjak a vilniusi buszról!! :)
*
A teljesen semmiből jött kaland bűvöletében rohanok Varsón át - még szerencse, hogy a taxis elfogadta az Eurót is! Azért necces volt, hogy elérjük-e a buszunkat...
De végül ott ülünk rajta. Vár ránk 11 óra kellemesen kellemetlen zötykölődés 450 km-en át Litvániába.

Valahogy így kezdődött!

Bandi és Simon Varsói napjai képekben: picasaweb.google.hu/simon.sari/ElTteUtNa

1 komment


2008.04.21. 14:32 Sari

Köszönetnyilvánítás

Ezen szakdolgozat elkészítésében nyújtott segítségéért mindenekelőtt édesapámnak, Simon Péternek tartozom köszönettel – a terápiás playback-csoport élményekért, a megannyi színházi rögtönzéssel kapcsolatos tapasztalatért, az elmélyült szakmai beszélgetésekért, és azért, hogy mindig mellettem állt. 

Köszönöm a Thalassa Ház pacienseinek, hogy bizalommal fogadtak terápiás csoportjukban, és a Ház dolgozóinak, hogy lehetővé tették számomra a betekintést az intézmény életébe, és lényeglátó gondolataikkal is segítették munkámat.

Valamint édesanyám, Simon P. Györgyi aprólékos szerkesztői munkájáért is hálás vagyok, csakúgy, mint Sziklai Péter lelkesítéséért és pótolhatatlan kritikai megjegyzéseiért, melyekkel mindvégig inspirált a szakdolgozat elkészítésének folyamán.

Maksymilian Bielecki örökre lekötelezett gáláns „beugró” segítségnyújtásával a statisztikai elemzés elkészítésében.

Végül, de nem utolsósorban köszönöm Dr. Kulcsár Évának, hogy munkám legnehezebb fázisaiban, a kezdetekkor és a befejezés idején is meg tudta adni az éppen megfelelő szakmai és személyes támogatást.

2 komment


2008.04.21. 12:56 Sari

Back (?) to real life (?)

Kedves Olvasóim (ha vagytok még egyáltalán <:),

engedjétek meg, hogy bejelentsem: 'Szakdolgozat' néven futó írásművem a mai napon tárgyiasult. Azaz: materiális formát öltött. Vagy beszéljek magyarul? Szeretteim gondos kezei egyrészt kinyomtatták (jó sok menetben) és beköttették, másrészt csodaszép cd-korongra írták a fáradságos munkám gyümölcseként megszületett szöveget. Végül a könyv- és a digitális formátumokat sem mentette meg semmi attól, hogy az egyetem megfelelő irodájában, pontosabban Ricsi, a Halál Angyala asztalán landoljanak...(gy.k.: nekünk olyan szerencsében van részünk a PPK-n, hogy tanulmányi ügyintézésünket nem egy tipikus to-s nénire vagyunk kénytelenek bízni, hanem egy felettébb tájékozott, felkészült, készséges, a végleteik türelmes fiatalemberre - aki mellesleg állandóan death-metalos pulcsiban tolja a pult mögött :).
Száz értehetetlen szónak is egy érthető a vége: lead(at)tam a szakdolgozatomat (loads of thanks to szikpeter ;))). Gondoltátok volna, hogy ez lesz a vége?! Mert én nem bíztam benne...
A legutóbb az alkotás folyamatáról írottakat még rengeteg hasonlóan intenzív élmény követte, a témában akár egy külön blogot is lehetne nyitni. E helyütt legyen elég annyi, hogy nem tudom, az Egyetem kívánalmai szerint mely célokat kellene elérni egy szakdoga megírásával - én rengeteg mindent megtapasztaltam mindenesetre, köztük sok hasznosat :)
Nem untatlak már sokkal tovább Benneteket ezzel a témával - csak még a következő bejegyzés erejéig. Az pedig a méltó köszönetnyilvánítás, ami "túl őszinte" volt ahhoz, hogy bekerüljön a tudományoskodós dolgozatba... viszont ez az IGAZ.

Most pedig vissza kéne jönni Varsóba, ahol elvileg vagyok. Visszajönni a szakdogámból, a számítógépemből, és amennyire sikerül, otthonról. Ami... mi is? Hol is van...?
(by the way, találtok új képeket a picasán:
picasaweb.google.hu/simon.sari/SariAtHomeWonderSpring)
Lehet, hogy nektek is jobb lenne, ha most belevetném magam abba, hogy csinálok dolgokat, így megkímélhetnélek Benneteket a lelkizéstől ;)

3 komment


2008.04.07. 10:59 Sari

Vasárnap: flow

hajnali órák: küzdök az ellen, hogy máris fel akarjak kelni - elvégre vasárnap van!! kellemes hangulatú álmok, amelyek most is, mint szinte minden nap, a Kedvessel való együttlét színhelyei.
8h: kelés van! azonnal rávetem magam a témára, ez a legbiztosabb módja az elhúzódó tökölés megelőzésének.
Vmikor a 2 között: MEGSZÜLETIK EGY (mondhatni A) TÉTELMONDAT!!!
10h: rájövök, hogy eddig elfelejtettem reggelizni. Sebaj, akkor már kihúzom azzal a kakaóval ebédig.
11:30: rohadt éhes vagyok!!! A mára tervezett menü spagetti. Feltuningolom az üveges szószt hagymán pirított sonkával és a magyar szalámi maradékával. Nomeg a csokiba mártott mazsola, amit az asztalról csenek. Nyami :)
Kora délután: kezdek kicsit kifulladni. De nem hagyom magam: főzök egy fini csokis KVt, és nyomom az ipart (eredményesen) tovább. Közben üdítő epizód a Márkkal folytatott beszélgetés emesen :)
ÉÉÉS elérem az 50 oldalas terjedelmet!!!
18h: most ezt a képet képzeljétek el: Sari ül a laptoppal az ölében, szemüveg, lófarok, "My boyfriend loves me!!!" feliratú haspóló (nagggyon komoooly:), kockás ing (az életmentő), tiritarka mintás férfi úszóshort, fodros női zokni, szivacspapucs. Koncentrációt tükröző ábrázat, kétszáznyolcvanhárom megnyitott dokumentum a monitoron. És ír. És ír.
18:30: teljesítményem színvonala meredeken esik: rájövök, hogy ha a mai nap hátralévő részét nem akarom veszni hagyni, ki kell szellőztetnem a fejem. Megpróbálok hát emberi lényhez némiképp hasonlóbb külsőt felvenni, és kisétálok az Újazdów-parkba (ami szintén itt van egy köpésre:). Mennyei! Ködfátyolos tavaszi este, pajkosan csípős idő, sok kisgyerekes nukleáris család :D, csodaszépen rendezett, ízléses kis park. Száguldozó gondolataim kissé megnyugszanak.
19:30: otthon megint, vacsi és fini tea mellé 'Miért éppen Alaszka?!' - legjobb!!! (nem tudom megállni, hogy itt hozzá ne tegyem: azért nem kicsit vicces, hogy pont jelenlegi élethelyzetemben cuppantam rá, nemigaz...?;)
HÉTFŐ hajnali 1-ig: képtelen vagyok abbahagyni!!! Egyszerűen annyira működik magától - na, csak még ezt a fejezetet átnézem, csak még ezt beleírom, csak még ezt átgondolom...
VÉGÜL megszületik az első vállalható verzió. El is küldöm gyorsan a konzulense(i:)mnek, hogy ez is meglegyen. Fáradt vagyok, mégis alig bírok elaludni...
Szóval, Lóci, igen! megérkezett! :)

6 komment


2008.04.07. 10:20 Sari

Egy hét - egy élet

Mégse bírom ki, hogy ne osszek meg veletek egy-két fontosnak tartott gondolat :)
Az elmúlt egy hét élményei következnek kétféle felbontásban, íme az első:

HÉTFŐ: a komoly munka és mindennel szembenézés elkerülhetetlenségének tudatában a szokásos időhúzás, a vasárnapi visszaérkezésre hivatkozva. Fénykép-rendezgetés, miegymás... Estefelé munkakezdés. Nagyon lájtosan.
KEDD: további "barátkozás a saját szakdogámmal". Reggel még tötyörgés. Délutánra: teljes kétségbeesés, összezuhanás, zokogás, önmarcangolás - azaz, a többé elkendőzhetetlen hiányosságok kegyetlen, megváltoztathatatlan ténnyé szilárdulása. Segélykiáltások ezerrel, vész-stratégia kialakítására tett harmatgyenge kísérletek.
SZERDA: önsajnálat és kétségbeesés folyt. köv. Kapkodás, ködös agy. Kapaszkodás a szalmaszálakba - kész regresszió, komolyan :) meneküljüüüünk!!!
CSÜTÖRTÖK: "Stratégiát váltok, és hagyom nyerni a vukit". Minden mindegy-alapon mentem a menthetőt: elkezdek írni. Foltozgatom a meglévőket, ahol eszembe jut. Egyetlen cél lebeg a szemem előtt: napi 5 oldal...
PÉNTEK: kezdek belelendülni, bár továbbra is nélkülöz az írásmű különösebb koncepciót. De legalább már egyre könnyebben megy a fogalmazás. Telnek az oldalak. Elkészül az első nyomtatott verzió a külső konzulensnél :)
SZOMBAT: már várom az estét, mikor végre kiszabadulhatok az egyre inkább börtönömnek érzett szobából. Mintha egy deprivációs kísérletben, kezdenek nyomasztó gondolataim támadni, el vagyok szontyolodva. Egészen tisztességes munka után még a többiek elképesztően nyúzott társasága (tegnap este mega-giga-hiper party volt) is üdítően hat.
VASÁRNAP: ld. köv. bejegyzés

Szólj hozzá!


2008.04.02. 11:34 Sari

2008 április 21.

Szia Srácok, nagyon rövid leszek: a címben látható dátumig tuti nem fogok ide írni, ne haragudjatok. Egyébként élek, és a szakdogámmal csinálok valamit (az, hogy dolgozom rajta, vagy hogy írom stb., túl erős kifejezés lenne <:), amit akkor kell leadni. Ennyi.

Addig megnézegethetitek a Picasámat, vannak fenn új képek Húsvétról-családról, rég látott barátokról, Ukrajnáról.

Találkozunk április végén...

2 komment


2008.03.18. 21:11 Sari

Fél lábbal a vonaton már - News!

Nem gondoltam volna, hogy ennyi angol szöveget leszek majd képes elolvasni...:) de szerencsére egész könnyedén veszem azt az x 100 oldalt, amit a Cross-cultural vizsgára át kell(ene) rágni. Nyilván nagyban megkönnyíti a dolgom, hogy a nagy része rendkívül élvezetes olvasmány!
Hétfő este meg jóónagy Szt. Patrik-napi partyt csaptunk - végre együtt volt megint a banda (egy része)! Na, azért nem csak tüctüc van itt szerencsére az Erasmus-partykon, a buli elején naggyon ottlevős Elvis-koncertet élvezhettünk (a Király él, mint tudjuk:) éééés még táncoltunk is kicsit. A hajnal fénypontja pedig a jéghideg utcán, nemkevés sör után jólesően és hipergyorsan elfogyasztott mekis junkfood!!!
Szóval, ez az este felélesztette bennem a "mégiscsakjóezitten"-t. Épp ideje volt.
Most meg, gondoltam kaptok még pár sort, mielőtt jó sokáig nem írok valószínűleg egyáltalán. Képeket majd holnap, hátha a közös húsvétozáson még készítek párat :)

...azért mindezek mellett nem titkoltan már a hazautazás lázában égek...

ÉS amint azt ígértem, íme a képek; valóban készítettünk párat a húsvétozáson (néhány kép Sheridantól való) picasaweb.google.hu/simon.sari/0319

2 komment


2008.03.15. 20:03 Sari

Valahol jó, hogy itt vagyok - ...

Csütörtök este portugál-svéd vacsi Pedróéknál :) nem voltak kétségeim afelől, hogy ebből minimum egy közepesen jó házibuli kerekedik majd ki - ezen elvárásomban nem is kellett csalódnom, megérzéseim hajszálpontosnak bizonyultak.
Fél 9-es érkezésünkkor szerencsére nem csak a konyha volt tele emberekkel, hanem még a fazekak is: egyikben a szintén várható svéd húsgombóckák, nyami szószban, a másikban kísérőként Pedro tojásos-tonhalas-olivabogyós krumplija. Desszertnek meg vittem pár madárlátta TúróRudit :) Ott volt Michal is, tudjátok, az amcsik hiper-lelkes koordinátora, akivel mindig nagyon feldobott beszélgetéseket lehet folytatni arról, milyen elképesztően fantasztikus élmény az Erasmus - ezt most sem hagytam ki, hengulatfokozóként mindig kiváló. Miképpen a portugál vörösborok is.
Végül azért csak arra jutottunk 3 óra magasságában, hogy eltávozunk. Nekünk Márkkal, lévén egy irányba lakunk, az éjszakai buszozás előre sejthető hatalmas örömei jutottak - volna, ha nem vagyunk kishitűek, és hajlandóak vagyunk még 1 percet várni a megállóban. Ehelyett azonban a (K*VA HOSSZÚ!!!) most Poniatowskiego-n (de asszem, máskor is így hívják  ezt a hidat ;), sétálva húzott el mellettünk a vidám kis Ikarus... (a fényképgépet kivételesen otthon felejtettem, úgyhogy no buli-kép)
 
***

Ma megint voltam a parkban, hogy kicsit megmozgassam a szobai üldögéléstől elgémberedt testemet és lelkemet (hajjaj). A vágyott célt majdnem annyira sikerült megint elérni ezúton, mintha úsztam volna egy jót :) (Az majd hétfőn jön, asszem).
Pláne, hogy még egy lovardát is találtam!
Meg annyira jó látni, hogy az embereknek milyen fontos a természet közelsége, még ha ilyen "városi" módon is: nagyon sokan sétálgattak itt ma is, sok-sok kisgyerekkel (és rengeteg anyuci lehetett ma szabadnaos, mert többnyire apuval voltak :). Láttam egy nőt, aki kinyújtott karral állt egy bokor mellett, és a tenyeréből ettek a madarak. Egy mókus meg odajött hozzám, és nem várta meg, míg leguggolok, és esetleg adok neki valamit a kezemből: felmászott a nadrágom szárán! Legközelebb viszek is nekik diót, bár gondolom, nem éheznek...
Képek: picasaweb.google.hu/simon.sari/0315


***

Épp most hívott Patrick, hogy menjek Aniáékkal bulizni. Azt hiszem, inkább maradok... (Azért az nagyon jól esett, amikor hétfőn azt mondta, jó, hogy visszajöttem.)

10 komment


2008.03.11. 19:51 Sari

Blogírás és WC

Na ja, érdekes élmény ez a blogírás: szokatlan is, meg nem is. Eddigi életemben is így voltam az ilyesmivel: közel is áll hozzám az effajta írás, meg nem is. Közel áll, mert gyakran kapom azon magam, hogy szavakba öntöm magamban az élményeimet, de távol, mert lusta vagyok ahhoz, hogy ezt rendszeresen meg is örökítsem.
Azért van már erre pár példa, amiknek nagyon örülök, mert visszanézve sokról tűnik úgy, hogy kiállja az idő próbáját: még hordozza számomra azt, amit megragadni hivatott. Gondolok itt például az Erdélyi Képekre, néhány álom-leírásomra, vagy ritka naplóbejegyzéseimre, melyek (érzelmi)életem viharos szakaszaiban szakadtak ki belőlem, papírra követelve magukat.
Aztán hogy ehhez mit ad a netes nyilvánosság, hát most kiderül(het). Hogy mennyit kellene bevállalni, hogy kiket érdekel, stb. Hogy kiből mit vált(ok) ki ebben a formában, s hogy bennem hogy csapódnak le a reakciók.

A WC meg Varsó egyik legnagyobb parkjának méltatlan neve, ugyanis Lazenskinek hívják... tegnap végre meglátogattam (hallgatva a jótanácsra :) - és valami fantasztikus volt!!! Már úgy várom, hogy végre úgy istenigazából kitavaszodjon, és lehessen sokat üldögélni ottan :) Ami azt illeti, tegnapelőtt már tavasz-illatot éreztem a kapun kilépve...
Minden bizonnyal akkor több alkalmam lesz szép fotókat is készíteni nektek. Jah, és persze mindenképpen el akarok majd egyszer menni egy vasárnapon a heti rendszerességgel itt megrendezett Chopin-zongorahangversenyek egyikére is - már csak a miliő miatt is megéri, komolyan!

Újabb vegyesfelvágott: picasaweb.google.hu/simon.sari/0311

5 komment


2008.03.09. 19:13 Sari

"Balatonátúszás"

Állok a parton. Az egyik "lelki kezem" legyint: ugyan, csak 2 óra, csak 5 km, kellemes úszkálás, büszke kebeldagadás... a másik tördelné magát, ha ugyan nem lenne egyedül: persze-persze, de azt a 2 órát percről percre végig kell úszni, olykor küzdeni, látod te egyáltalán, milyen k*va messze van a másik part?!
A felspannoltság maszkolja az aggodalmakat. A kezek végül úszni kezdenek, elégedettem nyújtózik ki a testem a végtelennek tűnő, simogató vízben. Elememben érzem itt magam - része valami nagyobbnak, mégis furcsán egyedül. Végülis, ki más tenné meg mindezt, ha nem magam...?
Eleinte még kicsit zaklatott vagyok: vissza kell fognom magam, hogy ne égessem el minden erőmet már a legelején, igazgatni kell az úszószemüveget, hogy tökéletesen betöltse feladatát. Nézgelődöm körbe, a többiek hogysmint haladnak - van, aki gyorsban, van, aki sapkás fejjel, van, aki vastagon bekrémezve. Mindenki másképp csinálja, ugye.
Aztán lassan megnyugszom, elkezdek csak magamra és az engem körbeölelő zöld mindenségre figyelni. Ráállok egy egyenletes tempóra, élvezem, ahogy szabályos ritmusban csobban a víz, ahogy kis hangot adok minden levegő-kieresztésnél.
Olykor, ha már kezdenek belefáradni az izmaim a monoton mozgásba, átváltok gyorsba, netán háton evezek egy kicsit. Néha nézegetem a vitorlásokat. Egy idő után úgy érzem, megszűnt az idő, egy nagy végtelen víz az is, mint az, amiben éppen létezem.
Máskor meg azért várom már, hogy elérjem a következő bólyát, és tudhassam, hogy egyre kevesebb van hátra...
A vége felé már türelmetlen vagyok. LEGYEN MÁR VÉGE!!! Minden karcsapás egyre nagyobb erőfeszítés, és én gyorsabb akarok lenni még, csak egy kicsit... iszonyatosan lassan közeledik a part. Aztán látom az első úszókat, akik már letették a lábukat a homokra. De nem, én nem, az utolsó pillanatig úszom! Végül én is fékezek, széttárva a karomat, és leengedem a talpaimat a selymes aljra. Furcsa érzés járásra szoktatni újból a lábaimat.
Szinte szaladok. Felugrálok a lépcsőn, ki a partra.
Megcsináltam. Átértem.

***

Nézegessétek szépen a picasát is, raktam fel újabb képeket
1. egy kis vegyesfelvágott: picasaweb.google.hu/simon.sari/0306
2. a felhők fölött ragyog a nap picasaweb.google.hu/simon.sari/0309

22 komment


2008.03.06. 08:21 Sari

Rush

Látjátok, egy 24 éves nagylánynak már annyi dolga van, hogy alig jut el a blogírásig...
A hetem további része nagyjából az interjuklturális interjú jegyében telt - ez ugyanis a kövi beadandónk a már többször lelkesen emlegetett órára. Azaz, keresni kellett valakit, aki kulturálisan idegen a számunkra, és választott szempont alapján ki kell elemezni a vele folytatott beszélgetést. Én Adammal, a főbérlőmmel beszéltem, aki magától vállalkozott a feladatra, hogy megpróbál bevezetni a meleg szubkultúra világába :) Végül az interjú nagyon kellemes légkörben telt, és tök izgi, bár elég fárszasztó volt azután megpróbálni 2 oldalban elemezgetni...(túl kevés ugyanis ez a 2 oldal<:)
A rám váró következő hatalmas feladat pedig az, hogy kitaláljam, hogyan indítsam el késleltetéssel a mosógépet... hja, a munkás hétköznapok...

1 komment