Most már végképp nem ment meg semmi attól, hogy Varsóba utazzak - ugyanis megtörténtnek tekinthető a dolog...
Hadd bocsássam előre, hogy bele kell jönnöm rengeteg dologba, többek között a blogolásba is, nézzétek el nekem, ha az első időkben esetleg nem lennék olyan olvasmányos, mint a Story magazin (vagy Márquez, ízlés szerint). (Aztán meg majd nehogy az legyen, hogy időm nem lesz írni <:)
Asszem, most nincs kedvem nagyon részletekbe menően ábrázolni az előzményeket, inkább kezdek nagyjából in medias res: ma reggel felkeltem, folytattam a pár (kevés alvással töltött) óra után a bőgést és a Kedves ölelgetését, elkészítettem pár szenyát
(...)
és akkor Ő leszállt, én meg ott maradtam a vonaton, és szisszenve becsukódott az ajtó. Tök igazad volt, BAN: a legjobb választás volt vonattal jönni!!! Komolyan, jó volt, h ennyi időt szánhattam az útra. Sokat járt az agyam (ezerrel!!!), kicsit kevesebbet nézelődtem, még kevesebbet olvastam (frissítgettem lengyeltudásomat - tylko kilka slów po polsku. Czy sa równiez polowania na zubry? ;).
Egy lengyel anyuka ült még a fülkében két kislányával: Sara és Viktoria :) és a 6 óra alatt megettek annyi csokit/kekszet/gumicukrot/bonbont/stb... amennyit én egy hónap alatt se. De, Márk, halál komolyan!
Csak 10 percet késtünk, Patrickot, az ESN-es mentoromat rögtön megismertem a Warszawa Centralna peronján - ő simán elment mellettem :) (megjegyzem, jogos: enyhén gyűrött vagyok...) Elkezdett nekem agonizálni, hogy teljes a káosz, egy órája mondták le a lakást, ahová mehettem volna, de szereztek nekem egy hotelszobát...én már "mindenen túl voltam" lelkileg, úgyhogy angyali mosollyal nyugtatgattam, hogy én aztán akármire, és annak minden lehetséges ellenkezőjére fel vagyok készülve :)
Szóval, most itt ülök a 200 (200!) zlotyis kis hotelszobámban (1 zl~70 Ft)... de legalább van wifi...
Na, ennél a pontnál jöhet is a köszönetnyilvánítós rész:
Köszönöm Anyunak és Apunak, hogy anyagilag megtámogatták (=lehetővé tették:) ezt az utat!!!Igyekszem nem (nagyon) visszaélni vele!
Köszönöm csodálatos barátaimnak a szívmelengető búcsúztatásokat, és a kedves apróságokat - nagyon sokat jelent nekem, hogy érzem, amennyire lehet, velem vagytok ebben a vállalkozásban is :)
Köszönöm a Kedvesnek, hogy hozzásegített ahhoz, hogy meg tudjam ezt lépni - azt hiszem, anélkül, ahogy Ő tud engem megtartani és elengedni egyszerre, nem sikerült volna.
Ééés vissza a profán valóságba: kimerült vagyok, büdivonatszagú vagyok, de derűsebb. Beszélgettünk egyet Patrickkal, teljesen rendben van a srác - és úgy tűnik, rendkívül elkötelezett és lelkes az ügyemmel kapcsolatban! Nekem ez így jobban tetszik, mintha pikk-pakk mennének a dolgok, de cserébe mogorva lenne :)
Bemelegítésnek elég is volna...?
Remélem, mihamarabb ismét jelentkezem!
Do widzenia!
Képek:
picasaweb.google.hu/simon.sari/WarszawaDzien1