Na ja, érdekes élmény ez a blogírás: szokatlan is, meg nem is. Eddigi életemben is így voltam az ilyesmivel: közel is áll hozzám az effajta írás, meg nem is. Közel áll, mert gyakran kapom azon magam, hogy szavakba öntöm magamban az élményeimet, de távol, mert lusta vagyok ahhoz, hogy ezt rendszeresen meg is örökítsem.
Azért van már erre pár példa, amiknek nagyon örülök, mert visszanézve sokról tűnik úgy, hogy kiállja az idő próbáját: még hordozza számomra azt, amit megragadni hivatott. Gondolok itt például az Erdélyi Képekre, néhány álom-leírásomra, vagy ritka naplóbejegyzéseimre, melyek (érzelmi)életem viharos szakaszaiban szakadtak ki belőlem, papírra követelve magukat.
Aztán hogy ehhez mit ad a netes nyilvánosság, hát most kiderül(het). Hogy mennyit kellene bevállalni, hogy kiket érdekel, stb. Hogy kiből mit vált(ok) ki ebben a formában, s hogy bennem hogy csapódnak le a reakciók.

A WC meg Varsó egyik legnagyobb parkjának méltatlan neve, ugyanis Lazenskinek hívják... tegnap végre meglátogattam (hallgatva a jótanácsra :) - és valami fantasztikus volt!!! Már úgy várom, hogy végre úgy istenigazából kitavaszodjon, és lehessen sokat üldögélni ottan :) Ami azt illeti, tegnapelőtt már tavasz-illatot éreztem a kapun kilépve...
Minden bizonnyal akkor több alkalmam lesz szép fotókat is készíteni nektek. Jah, és persze mindenképpen el akarok majd egyszer menni egy vasárnapon a heti rendszerességgel itt megrendezett Chopin-zongorahangversenyek egyikére is - már csak a miliő miatt is megéri, komolyan!

Újabb vegyesfelvágott: picasaweb.google.hu/simon.sari/0311