Az elmúlt egy hét élményei következnek kétféle felbontásban, íme az első:
HÉTFŐ: a komoly munka és mindennel szembenézés elkerülhetetlenségének tudatában a szokásos időhúzás, a vasárnapi visszaérkezésre hivatkozva. Fénykép-rendezgetés, miegymás... Estefelé munkakezdés. Nagyon lájtosan.
KEDD: további "barátkozás a saját szakdogámmal". Reggel még tötyörgés. Délutánra: teljes kétségbeesés, összezuhanás, zokogás, önmarcangolás - azaz, a többé elkendőzhetetlen hiányosságok kegyetlen, megváltoztathatatlan ténnyé szilárdulása. Segélykiáltások ezerrel, vész-stratégia kialakítására tett harmatgyenge kísérletek.
SZERDA: önsajnálat és kétségbeesés folyt. köv. Kapkodás, ködös agy. Kapaszkodás a szalmaszálakba - kész regresszió, komolyan :) meneküljüüüünk!!!
CSÜTÖRTÖK: "Stratégiát váltok, és hagyom nyerni a vukit". Minden mindegy-alapon mentem a menthetőt: elkezdek írni. Foltozgatom a meglévőket, ahol eszembe jut. Egyetlen cél lebeg a szemem előtt: napi 5 oldal...
PÉNTEK: kezdek belelendülni, bár továbbra is nélkülöz az írásmű különösebb koncepciót. De legalább már egyre könnyebben megy a fogalmazás. Telnek az oldalak. Elkészül az első nyomtatott verzió a külső konzulensnél :)
SZOMBAT: már várom az estét, mikor végre kiszabadulhatok az egyre inkább börtönömnek érzett szobából. Mintha egy deprivációs kísérletben, kezdenek nyomasztó gondolataim támadni, el vagyok szontyolodva. Egészen tisztességes munka után még a többiek elképesztően nyúzott társasága (tegnap este mega-giga-hiper party volt) is üdítően hat.
VASÁRNAP: ld. köv. bejegyzés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.