Kedves Olvasóim (ha vagytok még egyáltalán <:),

engedjétek meg, hogy bejelentsem: 'Szakdolgozat' néven futó írásművem a mai napon tárgyiasult. Azaz: materiális formát öltött. Vagy beszéljek magyarul? Szeretteim gondos kezei egyrészt kinyomtatták (jó sok menetben) és beköttették, másrészt csodaszép cd-korongra írták a fáradságos munkám gyümölcseként megszületett szöveget. Végül a könyv- és a digitális formátumokat sem mentette meg semmi attól, hogy az egyetem megfelelő irodájában, pontosabban Ricsi, a Halál Angyala asztalán landoljanak...(gy.k.: nekünk olyan szerencsében van részünk a PPK-n, hogy tanulmányi ügyintézésünket nem egy tipikus to-s nénire vagyunk kénytelenek bízni, hanem egy felettébb tájékozott, felkészült, készséges, a végleteik türelmes fiatalemberre - aki mellesleg állandóan death-metalos pulcsiban tolja a pult mögött :).
Száz értehetetlen szónak is egy érthető a vége: lead(at)tam a szakdolgozatomat (loads of thanks to szikpeter ;))). Gondoltátok volna, hogy ez lesz a vége?! Mert én nem bíztam benne...
A legutóbb az alkotás folyamatáról írottakat még rengeteg hasonlóan intenzív élmény követte, a témában akár egy külön blogot is lehetne nyitni. E helyütt legyen elég annyi, hogy nem tudom, az Egyetem kívánalmai szerint mely célokat kellene elérni egy szakdoga megírásával - én rengeteg mindent megtapasztaltam mindenesetre, köztük sok hasznosat :)
Nem untatlak már sokkal tovább Benneteket ezzel a témával - csak még a következő bejegyzés erejéig. Az pedig a méltó köszönetnyilvánítás, ami "túl őszinte" volt ahhoz, hogy bekerüljön a tudományoskodós dolgozatba... viszont ez az IGAZ.

Most pedig vissza kéne jönni Varsóba, ahol elvileg vagyok. Visszajönni a szakdogámból, a számítógépemből, és amennyire sikerül, otthonról. Ami... mi is? Hol is van...?
(by the way, találtok új képeket a picasán:
picasaweb.google.hu/simon.sari/SariAtHomeWonderSpring)
Lehet, hogy nektek is jobb lenne, ha most belevetném magam abba, hogy csinálok dolgokat, így megkímélhetnélek Benneteket a lelkizéstől ;)