Ééééés eljött az, amitől a megváltást vártam: találkoztam emberekkel!!!
(nem elfeledve ennek azt a részét sem, hogy az otthoniakkal is jókat beszélgettem délelőtt :)
Amcsikkal, törökökkel, egy franciával és egy portugállal, meg persze lengyelekkel... ez kellett nekem! A neveiket még nem mind sikerült megjegyeznem, de szinte mindenkivel váltottam egy pár szót, aki eljött a mai városnéző körútra.
A vezetőnk állandóan mentegetőzött, hogy jajj, milyen ronda most Varsó (merthogy eklektikus, stb), de csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, milyen gyönyörű volt a háború előtt! Csukott szemmel várost nézni, nooormális?! ;) Egyébként sztem erre max. az amcsik miatt volt "szükség" - semmivel nem eklektikusabb vagy rondább, mint Bp, úgyh én nem találtam ebben semmi szokatlant.
Vicces, hogy mennyire próbálok sztereotipikusan gondolkodni ezekről a srácokról - nem tudom, vajon tényleg belőlük adódik-e, de elég jellemzőnek találom őket a nemzetükre így kinézetileg.
Az amcsik egy másik csereprogram részeként vannak itt, a következő félévet meg Debrecenben töltik majd: Európai kombó :) na, az ő koordinátoruk a legnagyobb arc - folyamatosan dumál, lelkesedik, kérdez, stb... és elolvad attól, h magyar vagyok, természetesen erasmusos nosztalgiából kifolyólag (Belgiumban magyar lakótársai voltak).
Hú, nagyon nehéz most összeszednem magam, nagyon begyorsultam ma :)
Eszembe jut a mai napról egy szösszenet: beszélgetünk Marysiával (ESN-elnök) a többiekre várva az egyik kisebb utcában, egyszercsak arra jön két csövi (eddig nem találkoztam eggyel sem), és Marysia névtábláját látva az egyik elkezd énekelni valami dalt, amibe beleszőtte a nevét...haláli volt :) aztán mikor befejezte a dalt, odébbált...
A másik kedvencem ma a kaucsukfa volt a varsói egyetem kertjében: gyerekek, ez akkora poén! PUHA a kérge, be lehet nyomkodni egy ujjal! Ez a campus egyébként nagyon hasonló a bp-i Műegyeteméhez.
Meg végre ettem pirogot, és külön büszke vagyok rá, hogy magam rendeltem, kizárólag lengyel szavak felhasználásával! (na jó, kellett egy kis segítség, mert az árat nem értettem szóban<:)
Kiderült az is, hogy itt a mobiltelefon-kikódolás nem olyan hűde-illegális (az aluljáróban csomó GSM-boltra ki van írva) meg bonyolult, de még csak nem is drága (1400 Ft!) dolog! És mivel a welcome-packünkben kaptunk egy itteni sim-kártyát, a saját telefonomnak is szüksége volt e műveletre, mert ha mindannyiunknak ilyen számunk van, olcsóbban tudjuk hívni egymást, meg ingyen sms... Megint sikerült pont a jó emberrel beszélnem: Marysia eljött velem a Centrum aluljárójába, és pikk-pakk el is intéztük! :)
Már este lett, mikor elindultam hazafelé, lesétálva inkább a pár villamosmegállónyit - és rájöttem, hogy elkezdtem élvezni az ittlétet...
Viszont megint jól elfáradtam. Hozzá kell szoknom ehhez a pörgéshez - és hol vagyunk még a 100%-tól??
Képek:
picasaweb.google.com/simon.sari/Dzien4