Igen, mélyen tisztelt publikum, sajnos ezzel kell borzolnom a kedélyeket. Legalábbis ami a sajátjaimat illeti, elég erőteljesen ki voltak téve nagymértékű borzolásnak ma...
De hadd kezdjem rögtön a befejezéssel: úgy látszik, a túl mélynek tűnő kátyúból is van kiút. Ugyanis most itt ülök, lelkesen, ahogy szoktam, és írom ezt a kis szösszenet. Nyugodt vagyok, már-már derűs, de mindenképpen jóllakott (éljen a joghurtos hal :) - és ezen állapotok mindegyike tűnékeny ritkaságszámba megy manapság.
A dráma amúgy egy nagy csomópont köré gyűlő további kis agyb*szó apróságok egyvelegéből adódott - a csomópont A Hiány: akit nem pótolhat itt senki és semmi, a telekommunikáció is csak némiképp, valamint önmagam is csak silányan vagyok képes pótolni magamban :( Szép dolog (lenne a plátói) szerelem.
Az apróságok meg olyan dolgok, amik valszín amúgy is bosszantanának kisebb-nagyobb mértékben, de nem kerülnék tőlük a padlóra. Végülis a villamosközlekedés csak marad mindig olyan, amilyen, az internet errefelé szintén illékony jelenség (az is természetesnek vehető, hogy sem vezetékről, sem wifi-verzióban nem működik ugyebár sehol), az meg, hogy a Saturnban kizárólag a webcamek alól hiányzik az árcédula, nem több, mint véletlen egybeesés a mai összes pechemmel. És kinek kell egy kóbor kis fából faragott golyócska elszakadt bőrszíjra fűzve, ami most ott hever valahol egy villamos lépcsőjén...?
Hát nekem kellene.
Mindenesetre annyira már feltisztultam, hogy eszembe jut: történtek ma jó dolgok is. Például megvan a diákigazolványom :) Egyre legitimebbnek érzem magam.
Meg az is jó, hogy van egy remek órám egy elragadó hölggyel az interkulturális kommunikációról.
És az is jó, hogy ma kaptam egy kedves, szívből jövő vigasztalós ölelést (thanks to Matt:), pedig ki se derült, mi bajom van, és mekkora.
De az a legjobb, hogy közelebb jött ma az alagút (ugyan csak ideiglenes) vége 2 teljes héttel :)
Fura, hogy milyen szinten kétségbeestem attól a gondolattól, hogy a ma estét esetleg internet nélkül kell töltenem!!! Nagyon sokat jelent nekem, hogy ezúton igen erős és folytonos kapcsolatot érzek veletek és az itteniekkel egyaránt. Enélkül elveszettnek éreztem magam...
Nohát!
Milyen az új sztájl? Pörgés helyett elmélkedés, vidám internessönel arcok helyett vájkálás Sariban. Nincs idő a fájdalomra helyett Saridon :D