Amikor felébredtem ma reggel (persze megint volt vagy 6 óra...), csak a sokadik dologként jutott eszembe a szülinapom. És akkor azon gondolkodtam, hogy most vajon miért nem érzem azt a kellemes kis izgalmat, meg örömöt, amit egyébként ilyenkor érezni szoktam. Valahogy most nincs bennem annyira az a nárcisztikus vágy, hogy ünnepeljenek... vagy: az a sokkal inkább követelőző vágy van bennem, hogy őszintén ünnepeljenek - és nem tudom, hogy ezt itt mennyire fogják nekem kielégíteni :D
Ja, meghát könyörgöm, már így is elegem van az izgalmakból - vannak azok folyamatosan, szülinap nélkül is.

A hétvége maradék része (úgy értem, mióta legutóbb írtam - azaz a vasárnap tulképp) viszont egész nyugisan telt, már ami a hangulatomat illeti. Délután "mentorosdit" játszottam Lindával - ugyanis neki sajnos nem volt olyan szerencséje a saját lengyelkéjével, mint nekem Patrickkal, a csajszi igazából lesz*rja :( (pedig egyébként nagyon aranyos, meg jófejnek tűnik, de szerintem fogalma nincs arról, mi játszódik le ilyenkor az emberben, ezért nem törődik Lindával az első napokban (sem?), ami pedig a legfontosabb lenne).
Szóval, elmentem érte, bejártuk a város legfontosabb részeit a rondo Waszingtonától (ott laknak 3 percre Pedróval) a rondo de Gaulle-ig (tudjátok, a pálmafás tér), a Nowy Swiat-on végigsétálva a Stare Miastóig, majd a Centrumba, közben dumcsiztunk...ettünk jó kis pirogit ebédre, de olyan soknak bizonyult, hogy még mára is jut belőle :) Jó érzés volt nagyon, hogy tudok neki segíteni, hogy ne érezze olyan elveszettnek magát.
Jól elfáradtam a sightseeing során, nomeg a szél elleni küzdelemben - de este még várt a Magyarösszetartás :) Márkkal ugyanis rájöttünk, hogy ha nyugodtan akarunk magyarul beszélgetni, anélkül, hogy folyton kényelmetlenül éreznénk magunkat amiatt, hogy a többiek nem értik (és ők is kényelmetlenül érzik magukat <:), akkor kettesben kell talizni!
Úgyhogy be is ültünk egy kellemes kis kávézóba tőlem 5 percre (5! öt!!! :))), és beszélgettünk egy jót édes anyanyelvünkön.
Hazaérve már tényleg nagyon nyomi voltam, de még olvastam egy kicsit - egyre jobban tetszik a Rien ne va plus :)
ÉS MÁR CSAK 3AT KELL ALUDNI!!!